Év koncertje - szavazás

A végét járjuk (Sziget 4. nap)

2013. augusztus 11.  ·   Fesztivál   ·  aszerk.

A hatodik éjszakát töltöttük kint a Szigeten, kezdünk zombisodni. De nem csak mi vagyunk hullák, a pultosoknak is egyre kontúrosabb a szemük, és a sajtóirodán háromszor kellett megismételnem egy mondatot, hogy megértsék. Háromszor elmondani is nagy teljesítmény volt. But the show must go on!

A végét járjuk (Sziget 4. nap)

A The Fratellissel kezdjük a nagyszínpadon. Nem jó jel, ha a fotósok az első szám után önként elhagyják az árkot, normális esetben úgy kell kilökdösni őket a rendszabályos 3. után. A skót fiúkon tényleg nincs sok fotózni való, ellenben korukat meghazudtoló érettséggel nyomják a rock'n rollt, és nem tudom eldönteni, hogy hallucinálok-e, de olykor felföldi dallamokat vélek felfedezni a harmóniákban.

Aztán vágtatok hátra a világzeneire, ahol az autentikus balkáni zene honi királyfiai, a Söndörgő áll a vakító nappal szemben színpadra. Kis szomorúság, hogy alig páran lézengenek a küzdőtéren, bízom benne, hogy a végére azért összegyűlt a nép, bár 7-kor kezdődik a következő fő téri event,

a Colourparty, ami a szigetlakók többségét a nagyszínpad elé húzza. Az önkéntesek már megint elég bénák, tehát nem a tömeg közepén kezdik osztani a cuccot (színes porral teli zacskók), hanem a halál farkán, valahol a VIP kapuja előtt, ezért elég lassan alakul ki a buli, védelmükben annyit, hogy úgy vetődtek rá a nagy fekete zsákokra az emberek, mint piranha a húsos csontra. Már vége lett a himnusznak, mire a többség hozzájutott az anyaghoz, a szervezőknek azonban volt annyi valóságérzékük, hogy gyorsan betoltak egy partiszámot, és akkor elszabadult a színes pokol. Két lépésre sem lehetett látni, mindenki üvöltve szórta a színt, miközben ugrált és táncolt, így az egész olyan volt, mint egy gigantikus törzsi örömünnep.

Itt tenném helyre azokat, akik azt gondolják a fotelban, hogy a Szigetre piálni, drogozni meg végkimerülésig bulizni járnak az emberek. Van ilyen, főleg a látogatók között, aki egy-két nap alatt akarják hazavágni magukat, de a szitizenek egy hétre felkenik a vigyort a képükre, és egyszerűen minden körülmények között jól érzik magukat. Nem elég, hogy szervezetten nyomják a vizuális és egyéb ingereket, ami állandó játékra, akcióra és interakcióra készteti a szigetelőket, még önkéntes játékmesterek is vannak, tehát a Sziget bármely pontja két pillanat alatt átalakulhat egy minifesztivállá például akkor, ha valaki elkiáltja magát, vagy betrappol a tömegbe, hátán egy magnóval, és elkezd vezényelni, a tömeg meg guggol, ugrál, hadonászik - épp mi a feladat. Mindezzel azt akartam mondani, hogy a Sziget egy bazinagy játszótér, ahol egy hétig mindenki leszarja, mi van kint, meg azt is, hány éves és honnan jött, igyekszik - és ebben nem kell megfeszülnie - jól érezni magát. Óriási kontraszt, ha egymás mellé állítasz egy látogatót és egy szigetelőt, elsősorban az előbbi tiszta és rendes ruhában van, másrészt nincs az arcán az a felhőtlen és felelőtlen béke, ami viszont a másikén biztosan megtalálható. Nemhiába volt anno a szlogen, hogy kell egy hét együttlét...És bizony, sokan elhozták az anyjukat is (egy másik évben a szlogen az volt: Hozd el anyádat is!), bár hozni sem kellett őket, eleve itt voltak, csak a gyerekek nőttek meg közben... Ami meg a mostani politikai perpatvart illeti a fesztiválköztársaság miatt, menjetek néhány sor felfelé, és keressétek azt a részt, amelyben a "leszarják" kifejezés szerpel. A Szigeten a kutyát nem érdekli, hogy a díszf*szok mit gondolnak róluk vagy a szervezőkről, megélik a mát, a tegnapról és a holnapról meg átmenetileg gondoskodjon más. YOLO!

Nos, visszatérve a földre, miután megtisztítottam a gépet a színektől - bezzeg, a profik bezacskózták a masinájukat - , áttalpaltam az A38-ra, ahol Emilíana Torrini izlandi énekesnő lépett fel a zenekarával. (Torrini énekli a második Gyűrűk Ura filmben Gollam dalát, de a Thievery Corporation 2002-es The Richest Man in Babylon albumának több számában is hallhatjuk hangját.) Engem kicsit Katie Melua hangjára és melódiáira emlékeztetett a dolog, de a műfajon belül nyilván vannak olyan árnyalatok, amelyek jól megkülönböztetik az egyes képviselőiket egymástól. Például életemben először láttam valakit lombfűrészen játszani... Jó az, ha a nagy pörgésben vannak melankólikusabb és csendesebb pillanatok, mintha a bizonsági őrök homlokráncai is kisimultak volna egy órára...

Egyébként a terv az volt, hogy az A38 előtt beugrok a Party Arénába, ahol Dub FX-buli volt, de időben jött a hír, hogy a hely megtelt, és senkit nem engednek már be. Így volt ez este a Parov Stellar Banddel is: a 15 ezres A38 sátorba a kezdés után már lezárták a bejáratot. És még én értetlenkedtem, minek kellett bővíteni, bazinagy volt amúgy is...

Az Editorsról és Mikáról a kolléganő biztos írni fog, addig elmesélem, hogy összefutottam az egyik kis utcaszínházzal, a Gorillákkal. Egy komolyan bepipázott fazon tuti élőnek nézné őket - ez volt az első gondolatom, amely aztán megvalósulni látszott... Él a Hajógyárin két hajléktalan, a mostani egészségügyi bázis hátteréül szolgáló félig kész és félig lerohadt házban. A szigetesek tavaly óta ellátják őket karszalaggal, hogy haza tudjanak menni, tehát ők Budapest egyetlen hajléktalanjai, akik az év legdrágább fesztiválján bulizhatnak. Nos, az egyiküket annyira lenyűgözte a gorilla, hogy úgy kellett leszedni róla, és - a körülöttem állókal egyetemben - az volt a meggyőződésem, hogy nem a kis utcaszínház szereplőjét látta benne, hanem az állatot...:) Persze, tévedhetek, és mielőtt vki nekem jönne, hogy fikázom a hajléktalanokat, azt megnyugtatnám: télen végigjártuk őket a barátokkal, és forró levest osztottunk nekik. Ami nem olyan nagy ügy, de az attitűdről elmond vmit.

Megpróbáltunk italt vételezni a Csónakházban - jegyezzétek meg, ott a legolcsóbb a pia, a rövid is -, persze csak trükkel ment, mert itt mindig óriási sor van, amiben senki sem türelmetlenkedik, mert megéri a várakozás, de amikor a második körben nekem kellett volna betolakodni, előjött a mukinyúl...

Nyúlcipőt is rántottam, szaladtam a világzeneire, ahol az talán az egyetlen olyan banda lépett fel, akik minden évben itt vannak a Szigeten, ők pedig a Leningrad. Régi szerelem ez, még a Sziget másik végén volt a színpad, amikor kialakult, igaz, akkor még butálisabb volt a dolog, mert a hatalmas dagadt pasi, aki már nincs, mindig összetört néhány széket koncert közben. Most kissé revüsebb layoutot vettek fel, de még mindig oda tudnak csapni - a Leningrad koncertjén mindig van legalább két ember, aki a buli hevében átesik a kordonon. Tavaly is, most is nehezményeztem, hogy legalább egyikük legyen FREE PUSSY RIOT pólóban, de gondosan távol tartják magukat ettől a kérdéstől.Talán nem akarnak a  sorsukra jutni, bár egy orosz punk bandától elvárná az ember ezt a fajta bátorságot és a szolidaritást.

Nem néztük végig a koncertet, mert tízkor kezdődött a MÜPA-val közös kortárs cirkuszi előadás, a Recirquel - Night Circus. Még mielőtt bementünk, megpróbáltunk játszani müpás pólóért, miegyéb hülyeségért, de annyira bénák voltak a hostessek (miért nem tanítanak meg vkit a táblagép használatára, ha a kezébe nyomják?), hogy nem igazán sikerült, cserébe lekéstünk minden szabad helyet a  sátorban*. Sajáthibás. De ami a manézsban történt, kitörölt a memóriából minden bosszúságot, és még a vesét is türelemre intette: szájtátva bámultunk csaknem 2 órán át. Lenyűgöző volt az a természetesség, az a fajta mozdulatművészet, amely során a test és az izmok tökéletes összjátéka felülkerekedik az ember határain. Szellemes volt, szép és látványos, ha tehetitek, nézzétek meg őket, talán újra lesznek ősszel a MÜPÁ-ban. Mondanom sem kell, kitartó állva taps és kiabálás köszönte meg az artistáknak az előadást.

Onnan elindultunk a magyarokhoz Turbóra, csak még csápoltunk kicsit a Nirvana Tribute-on, akár maradhattunk volna, csak éppen elkezdtek sörös poharakat dobálni  - játszani is engedd...-, úgyhogy leléptünk, mert a  színes por, ami beleette magát mindenhová és a sör elegye kifejezetten gusztustalan képet vázolt fel a lelki szemeim előtt.

A Turbón nem maradtunk sokat, egyrészt elég gyalázatosan szólt, másrészt a fénytechnikus vagy magasról tesz a szegény magyar zenészekre, vagy egy alagútban tanult meg két db színnel (vörös,kék) hangulatot csinálni, mindenenesetre úgy gondolta, hogy a töksötétben remekül érzi magát zenész és közönség egyaránt. Ezen a helyen mindig felhúzom magam, úgyhogy igyekeztem kifele, mielőtt lehervad a szigetes vigyor a képemről.

Még topogtunk kicsit a VIP táncterén, de mivel a társaság ottani összetétele egyre távolabb esik az elképzeléseinktől, némi rábeszéléssel lelket öntöttünk a lábainkba, és hazavánszorogtunk.

Még egy nap! Én már a fotelben is hallom a zenét....)


* Most néztem meg a mailboxomat - megjött a megerősítendő link, ésa kvízen legott nyertem is egy jojót:)

Fotók itt!

Előzmények:

-1. napi beszámoló
0. napi beszámoló
1. napi beszámoló
2. napi beszámoló 3. napi beszámoló

 

 


 

 

Szólj hozzá!


Bonnie Tyler, Havasi Balázs és Rúzsa Magdi is koncertezik idén nyáron Tokajban

Bonnie Tyler, Havasi Balázs és Rúzsa Magdi is...

Idén nyáron újra rengeteg programmal vár mindenkit a Tokaj Fesztiválkatlan! A kínálatban a zenei programok mellett lesznek színházi darabok, és...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A BAFTA díjért való versengésben is legyűrte a Bohém Rapszódia a Csillag Születiket

A 72. BAFTA-gálát 2019. február 10-én tartotta meg a Brit Film- és Televíziós Akadémia a Royal Albert Hallban, amelynek keretében kiosztották az akadémia filmdíjait az Egyesült Királyságban 2018-ban bemutatott és az akadémia tagjai által legjobbnak tartott filmek és alkotóik részére.

Chester Bennington egykori zenekara nem akárkiket kért fel énekelni

A Linkin Park egykori frontembere, a 2017 júliusában meghalt Chester Bennington egykori bandája, a Grey Daze újra rögzítette a régi, még Bennington hangjával felvett anyagait – írja az NME-re hivatkozva az Origo.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek