Óbudán beakadt az idő kereke.
Ha annyi pénzem lenne, mint ahányszor megtörtem a saját fogadalmamat (nem olvasunk kommenteket!), már gazdag ember lennék. Az óbudai csoportokban a Sziget elrajtolása óta az a rongyosra nyúzott szalag megy, hogy nem lehet aludni, olyan hangos a fesztivál – nem vitatkozom én azzal, hogy hallatszik, sőt, néhány helyen sokkal jobban, de azt gondolom, az elviselhetőség mértékét nem haladja meg, nem beszélve arról, hogy azért mégis csak egy világhíres nemzetközi fesztivál zajlik a Hajógyárin, tán el lehetne pár napig viselni a vele járó terhelést –, meg az, hogy drogos külföldi csürhék uralják a szigetet. Most vagy ugyanazok visítoznak, Tarlós István örökségét őrizve, akik 20 éve is, vagy már kinevelődött egy újabb hergelő horda – feltehetően a kettő együtt adja ki a kórust.
Nyilván azok a leghangosabbak, akik még életükben nem jártak a Szigeten, de a fotelból különös örömöt okozhat üvöltve szidni valamit, amiről fogalmuk sincs. (Ez utóbbi manapság Magyarországon nemigen szokta zavarni a kommentszekciót.)
Dacolva a fizikai fáradtsággal – Szerbiából érkeztünk délután 1-kor a Malom fesztiválról, és 3-kor már a Szigeten voltunk – igyekeztük még elkapni az utolsó napon a Sziget-hangulatot, egyúttal ellenőriztük a felhergelődött kommentelők állításait.
Ahogy kiértünk azonnal belefutottunk drogos külföldi óriásbábokba és a velük pacsizó, fülig érő szájú emberekbe. Ahogy a Satöbbi zenekar is megénekelte, a zsiráf (volt) a legszebb – meg a leglassabb is, de a többiek bevárták.
A Vándor Vurstliban már érezhetően fáradt volt a személyzet a hatnapos kiképzéstől, de a játékért mindent, főleg, ha egy leendő feleség gyakorol a fakalapáccsal...
Találkoztunk még rengeteg csillámtetkós fiatallal, egészen különleges szettekkel (bár sosem gondoltam volna, hogy ezt a szót képes vagyok leírni) és kifejezetten a Szigetre – és a Szigeten készült frizurakölteményekkel:
Mindez nem tudom, hogy fér bele a drogos retorikába, de talán még bele tudják erőltetni, azt viszont már végképp nem, hogy rengeteg gyerek volt aznap a Szigeten: egészen kicsik és kicsit nagyobbak, valamint tengernyi tini – nekem úgy tűnt, hogy a családok kiválóan érzik magukat ebben a csürhében. Ahogy az a Szigeten lenni szokott, az egész hangulatot felszabadultság, nemzetközi színkavalkád és öröm jellemezte, tulajdonképpen nyoma nem volt az utolsó napon általában tapasztalható leharcoltságnak és fáradtságnak – bár este tízkor a vurstli infopultosának mintha kissé rekedtes lett volna már a hangja. De aminek még nyoma sem volt, az a tavalyi gigapor... Ennek minimalizásáért a szervezők mindent megtettek, elsöprő sikerrel. Sőt, az égiek még pár csepp esőt rá is küldtek a fesztiválozókra koraeste.
Amerre mentünk, ad hoc társulások zenélgettek, fotózkodtak, örömködtek – hogy ez a búcsú része volt, vagy így folyt ez már napok óta, nem tudom eldönteni. A Civil Szigeten a NaNe-sok azt mesélték, még az utolsó nap is sokan felkeresték őket, de a fotón is látható sor leginkább tüdő- és anyajegy-szűrésre várt, és csodának is szemtanúi lehettünk: valaki felkelt és járt (valójában a lába volt bekötözve a lánynak, nem tudjuk itt szerezte-e a sérülését).
Szóval – bár nem hinném, hogy bárkit is meg tudunk győzni –, azt gondoljuk, ez a külföldizés meg drogosozás annyira gyenge lábakon áll, hogy nyugodtan vehetjük minden alapot nélkülöző hergelésnek. Csendben megjegyezném – az általánosítás vádját kikerülve–, hogy láttunk 1 db négykézláb mászó fiatalembert és hallottunk igazán gyökér dumát is – de ezek mind magyarok voltak.
Törődött állapotunk miatt a program elég rövidre sikeredett, bár igyekeztünk sok mindent belepréselni, így történhetett, hogy 15 ezer lépést azért sikerült megtenni a Szigeten. Az első zenei programunk Dzsúdló nagyszínpados koncertje volt, s erős meglepetést okozott, hogy szinte tele volt a küzdőtér, persze, magyarokkal, de lehettek tőlem akár külföldiek is, de akkor alaposan megtanulták a dalok szövegét. Az első sorokban viszont tuti a BE-feketeövesek álltak, ők már állítólag hajnalbanlecövekeltek ott. S az is igaz, a meghirdetett 16.00-os kezdéshez képest később léptették színpadra, mert a Yung Lean idén is lemondta a szigetes fellépését. Amúgy minden magyar előadónak járna egy ilyen nagyszínpados lehetőség, hogy megtapasztalják, milyen ennek a 10 ezer pluszos közönségnek játszani: ez érezhetően Juhász Mártont is meghatotta, mint ahogy eddig minden magyar fellépőt. Arról sajnos lemaradtunk, hogy csatlakozott hozzá Young Majré, Krúbi, Lil Frakk és Azahriah, de így jár az, aki nem vár végig egy szigetes koncertet, ahol MINDIG történik valami váratlan.
De mi elsétáltunk inkább a Petőfi Színpadig, hogy belenézzünk az Anna and the Barbies koncertjébe, ezzel is tisztelegve a régebbi generáció előtt. Nem mondanám, hogy tele volt a táncparkett, sőt: Pásztor Anna még név szerint is üdvözölt néhány embert, fontos azonban, hogy itt voltak, mert, valljuk be, a teltházas koncerteket az igazán nagy helyeken elbitorolja már az új generáció – és ez így van jól. Krúbira konkrétan be sem lehetett férni a bazi nagy sátorba, és koncert közben is akadtak jó páran olyanok, akik kirohantak levegőt venni, annyian préselődtek össze. A Budapest Parkos show fesztiválos kiadását nyomta le a rapper-énekes, és bár ott sem éreztük rosszul magunkat, de annak ellenére, hogy az hosszabb volt, ez a változat jobban ütött. Valahogy a Sziget hangulatába jobban passzolt a performansz-szerű (amúgy persze alaposan megtervezett) szcenika, s mintha az előadónak is jobb kedve lett volna és hát a sátorban a kórus is eléggé megdöbbentően hangzott, főleg, amikor zúgott a "Mocskos Fidesz". A Parkban még "Hajrá Fidesz" volt a visszatérő skandálás, vajon mi történhetett az eltelt időben...? Nevet nem mondunk, de egy erősen kormánypárti sajttótermék munkatársa is kiválóan szórakozott a szövegeken, mintha először hallotta volna ezeket a mondatokat. De talán nem utoljára. Ha úgy érzi, Krúbi legközelebbi nagy dobása egy Aréna-koncert lesz jövő év elején... Zengtem én itt már elég sokszor, hogy legyetek nyitottak, nézzetek meg új, esetleg sosem hallott külföldi zenekarokat a Szigeten, mert arra is van ez az egész, hogy táguljon az a zenei horizont, na, ebből tegnap pont nekem nullát sikerült abszolválnom. Bár eredetileg skippeltük volna Betyárok koncertjét, végül mégis csak ott kötöttünk ki, mert a helyére betervezett cirkuszi előadás elég uncsi volt – szégyellem magam, de kijöttünk, és ezzel nem voltunk egyedül, így átsétáltunk a Bohemian Betyars koncertjére, ami csak abban különbözött a Fishingen látott koncerttől, hogy Levinek szülinapja volt (neki hány szülinapja van?) és két világító óriáspapagáj is a közönséggel táncolt (videó a Fb oldalunkon).
Aztán persze megindultunk a fő-fő-fő koncertre. Előtte eljátszottuk még a szokásos jelenetet, amikor koncert közben telefonon próbálod elmagyarázni a haverodnak, hogy hol vagy, de ő meg nem tudja, ő maga hol van, így, viszonyítási pont nélkül nehéz, ha nem lehetetlen A-t és B-t összekötni egy lejtős ösvénnyel, ráadásul úgy, hogy egyik sem hallja a másikat, úgyhogy végül nem is találkoztunk. Már csak azért sem, mert teljesen eltévedtünk mi is. A Hajógyárit normál állapotában ismerem, mint a tenyeremet. A Sziget hosszú évekkel ezelőtti térképe is a fejemben van, meg tudom neked mutatni, hol volt a Pesti Est vagy a Bahia. De az évek alatti helycserés támadásokkal már nem tudok mit kezdeni, ezzel a mostanival meg pláne. Voltak pillanatok, amikor úgy gondoltam, megtaláltuk a sötétben botorkálva a megfelelő ösvényt, de akkor mindig nekiszaladtunk a Magic Mirrornak, és kezdett az egész egy zsékategóriás horrorba fordulni.
.jpg)
Billie Eilish-sel kapcsolatban – akinek pályafutását jobbára csak az általunk közölt hírekben követem – az volt bennem a kérdés, hogy vajon mit tud ez a 21 éves 161 centis lány, hogy miatta egy nappal később kezdődik Magyarország legnagyobb fesztiválja? Ha percről percre beszámolót várna a kedves olvasó, akkor sajnos csalódást kell okoznunk és más sajtóorgánumokat javaslunk. Nem álltuk végig a koncertet. Ennek több oka is volt, egyrészt a pánik, ami az embert ebben a hatalmas tömegben elkezdte megrágni, aztán, hogy semmit sem hallottunk, mert egyrészt Billie mikrofonja sem közvetített, másrészt a körülöttünk állók vagy ordítva beszélgettek, vagy ordítva – és ultra hamisan – énekeltek, az éneklés persze nem para, elvégre ez egy fesztivál, és a fesztiválokat ezért is szeretjük, de a türhőparaszt szomszédainkat nagyon rühelltem (megb*sznám, geci – mondta a küldöldi drogos ékes magyarsággal), aztán a látvány sem volt igazi, mert a rendező, ahelyett, hogy csak és kizárólag azt mutatta volna a közönség azon részének (jó sokan voltak), akik még csak nem is sejtették, mi történik a távolban, elkezdett a képekkel művészkedni, vagy pl. semmit sem mutatni. Sötét kivettő. Pompás. Ha időközben helyreállt volna a dolog, bocs, a koncertet meg igyekszem majd a megfelelő felületen visszanézni. (Amúgy ez az effekt meg pont bejött másoknak, szerencsére nem vagyunk egyformák.) – Ezt a zenét én nem értem... – dünnyögte a partnerem, mire tényleg csak azzal a válasszal szolgálhattam, hogy "Ezt nem nekünk kell értenünk, hanem nekik..."– mutattam körbe. Lenyűgöző volt az a lelkesedés, amivel a tömeg a fiatal sztárt fogadta és kísérte végig a koncerten, és nem okozott csalódást (ettől féltem) Billie Eilish sem. Jó, mondjuk nem is volt rá sok ideje... A De mitől jött be? kérdésre ilyesmiket tudnék felelni: hiteles, önazonos, kedves, ne adj isten cuki, sőt: nekem egy kicsit túl cuki is, s bár egy FAMOUS feliratú pulcsiban lépett fel, a nagy sztárok manírjaitól ebből a távolságból mentesnek tűnt (emlékszünk még Rihannára?). Az volt a benyomásom, hogy Billie Eilish Billie Eilisht alakította a színpadon, és ez bejött. (Tényleg böfögött egyet a mikrofonba...?)
Itt van még egy kommentváltás, és utána abbahagyom, eskü':
"Legjobb szigetes koncert ever"
"Mert te láttad Patty Smyth-t, a Sex Pistolt, a Rammsteint, a NIN-t, és Manu Chao-t a Szigeten, ugye? :DDD"
Először is, Patti Smithnek írják, és 76 éves. A Sex Pistol az Sex Pistols, és 1975-ben alakultak (már nem is léteznek), a Rammstein meg 1994-ben, a NIN '88-ban. Manu Chao egy kisebb isten a szememben, de ő is van vagy 60 éves... Jelenleg 2023-at írunk, és a mostani tinédzser generáció minden baját és örömét, úgy tűnik, nem ezek a zenei legendák képviselik, dolgozzák fel. Nem azért, mert kevésbé jók vagy tehetségesek, hanem azért, mert jócskán elmúltak húszévesek. Ezért a felfedezését nem fogok Nobel-díjat kapni, csak nem győzöm ismételni, hátha egyszer eljut egy-két fülig.
Én majd most kezdek el Billie Eilisht hallgatni, nem mintha húszéves lennék és kifejezi a világlátásomat, de a koncerten nem igazán volt módom a zenéjével megismerkedni. Hogy miért kellett (fél)playbackelnie, azt majd a napokban megjelenő cikkekben elolvasom, amúgy ez a Szigeten halálos bűnnek számított eddig, kiderül, hogy az attrakció felmentést kap-e ez alól. Ez minden, amit a keddi nap headlineréről elmondhatok, tisztelt bíróság.
BE-fotók: Sziget fesztivál
Még voltak terveink az estére/éjszakára, de az egészből az lett, hogy megittunk egy fröccsöt a Csónakházban, ami nem meglepő módon töküres volt, tehát nem kellett órákig sorbanállni, aztán számot vetettünk a fizikai állagunkkal, és arra jutottunk, hogy vagy kiiszkolunk a szigetről az előtt, mielőtt a BE-koncertnek vége van, vagy maradunk, de akkor legkorábban 2 óra múlva próbálkozhatunk a kijutással, viszont akkor meg már jártányi erőnk sem lesz hazamenni, itt ragadunk mindörökre. Elindultunk, naná. Arról egyelőre nincs hír, hogy milyen volt a kiléptetés, amikor mi elhagytuk a fesztivált, akkor kezdték a biztonságiak szervezni a szakaszos kiengedést, reméljük, mindenki hazaért, mert mára a fesztiválnak tényleg vége, nincs ott mit csinálni...
Szumma szummárum: bármennyire is kerestük, nem leltük a drogos külföldi csürhét. Találkoztunk viszont egy szemet gyönyörködtető multikulti forgataggal, és annyi programmal, amennyi pontosan elegendő egy combos frusztráció összeszedéséhez (ez sem láttam, ide sem jutottam el etc.). Olyan volt a fesztivál, mint amilyen lenni szokott, illetve, kevésbé porosabb, sokkal élhetőbb, kicsit mintha kisebb is, de – amennyire az utolsó napon kint töltött pár órából meg lehet ítélni – olyan Sziget-szerű volt mindenképpen. Ha valakit érdekel, a a 30. Szigetet 2024. augusztus 7-12 között tartják majd.
Szólj hozzá!