'Az mér' van, hogy minden híroldal tele a Balaton Soundról szóló tudósításokkal, a Fishingről meg még senki sem írt?" – tette fel a kérdést fesztiválozó csapatunk egyik tagja szombaton, és erre több válasz is létezik bizonyára, a miénk az, hogy az Orfűre "kiküldött tudósító" ugyanúgy bulizik 4 napig, mint a mezei fesztiválozók, és majd akkor írja meg az élményeit, ha hazaért és kipihente magát. Ez talán megmagyarázza, hogy menet közben mindenki csak fotókat közölt alibiből – mi is...
Nincs megállás...
Mert annyi mindent kell a Fishingen csinálni, hogy a munkára nem marad idő. Először is hajnal 3, mire hazaérsz a házba – ebben a korban az ember már nem sátorozik –, akkor még egy órát pofázol a többiekkel, viszont 10-kor már tuti fent vagy, mert a 6 emberből 4 már a konyhában motoszkál. Persze, lassabban megy minden, az egyetlen mosdónál is sor van, csapatban elhúzódik a reggelizés is, úgyhogy gyorsan kell tekerned, hogy elérd a tó távolabbi pontján lévő stéget, ahol kilakatolod a vízibiciklit, megnyugtatod az illegális stégfoglaló lányokat, hogy tőled nyugodtan ottmaradhatnak, aztán tekersz tovább a vízi színpadig. Koncert közben-után még egy kitérő a kajakos büféig, fürdés a tóban, majd vissza a stégre, vízi bringa leláncol, rendes bringa kilakatol, tekerés, zuhany, kaja, kabrióbusz, indul a buli – majd kezdődik minden elölről... nehéz a kötéltáncos élete :)
De haladjunk lépésben.
Megközelítés
Legnagyobb bánatunkra a Zsuzsi-vonat befejezte fishinges működését, így a "Félelem és rettegés Orfűn" fejezet kiesett a fesztivál idei történetéből. Nagyon hiányzott a jellegzetes vonatfütty, gondoltam is, hogy a kabrióbusz raszta sofőrjét megkérem, hogy néha dudáljon egyet. De volt elég dolga: folyamatosan a tó körül keringett, kezelte a "jópofa" utazóközönséget, kerülgette az út közepén közlekedőket és soha nem volt morcos, amiért respect. Ezen az egész buszos dolgon lehetne vmit azért hangolni, mert elég para a szektorokba visszajutás éjjel 1 után, amikor már nem jár az ingyenbusz, a taxi meg krvadrága. Azt beszéltük az utastársakkal, hogy mindenki szívesen beszállna mondjuk egy kétszázassal a buliba, csak közlekedjen tovább. Nappal még csak-csak odagyalogol az ember, ez visszafele, mondjuk hajnal négykor már nem annyira magától értetődő. Az is gond, hogy nem tudod, éppen jár-e még vagy már kiállt, és azt sem, érdemes-e ott állnod, vagy indulj el – egy követő app sokat segítene, de persze nem létszükséglet, kissé elkényelmesedtünk, és szeretjük a kiszámítható dolgokat. Főleg akkor, ha már jártányi erőd sincs.
A vertikális fesztivál
Aki még nem járt a Fishingen, annak elmondjuk, hogy ez egy "emeletes" fesztivál és nincsen lift. És a legtetején van a Borfalu, az egyetlen hely, ahol egyesek (pl. a szerző) fogyasztanak, és sétáló palack ide-vagy oda, egy este alatt többször meg kell mászni a hegyet. Legalább pár rendesboros bódé lenne az első emeleten is, de nincs, ezért a végén már rácsúsztunk a pezsgőre, mert az lejjebb volt. Általában ezt a kört az "Én nem megyek fel oda még egyszer" – mondat vezette be. VISZONT. A dimbes-dombos-árkos területrészek eleddig rejtettek magukban pár bohóctréfát, főleg, ha az esőtől csúszóssá vált a talaj, így nagy könnyebbség és legalább ekkora öröm volt, hogy a legparább árkot befedték és a kritikus dombokra lépcsőket szerkesztettek. NADE. Nem csak minket, 50 pluszosokat visel meg a szintkülönbség, fiatalok is akadtak jócskán azok között, akik a nagyszínpadot körbeölelő dombok oldalába vájt lépcsősorokat egyfajta leülős páholyként értelmezték, de úgy, hogy egy satnya hangyaút nem maradt a le-fel közlekedőknek, így pontozásért kiáltó mutatvánnyá vált minden egyes le- vagy feljutás: csak én öt embert láttam, aki eltaknyolt a lépcsőn, bár tény, hogy ezer kéz kapott utánuk, úgyh. nagyobb baj nem történt. Srácok, csak egy sáv, amit szabadon kéne hagyni, lehetőleg a korlát mellett, mert repülni sajnos még a Fishingen sem tud senki... Külön köszönet a nagyszínpad-végi toitoisor elbontásáért és az új terasz (plusz lépcsők) kialakításáért.
Ha nem vigyáztok, a nyuggerek lenyúlják a fesztivált
Mielőtt "age-shaminggel" vádolnának: egyrészt egy húszéves számára a negyvenéves is agastyán, másrészt e sorok írója is lassan nyuggernek számít, tehát senkit nem gúnyolunk ki. Az viszont TÉNY, hogy idén sokkal több örökifjút láttunk a fesztiválozók között, mint tavaly. Egy idősebb párral pl. együtt utaztunk a buszon, helybéliek, és azt mondták, évekig bosszankodtak a nagy zaj miatt – simán hallgattuk négykor a zenét a kertből mi is, a helybéliek a gesztust kora reggel fűnyírással hálálták meg :) –, most fordítottak egyet a dolgon, és megpróbálják a dolog élvezhető oldalát nézni: éppen Quimby koncertre igyekeztek. A legkülönbözőbb műfajú koncerteken figyeltem meg a kortársakat (plusz-mínusz 10 év), köztük akadtak felfedezők is, de jóval többen voltak azok, akik elejétől végéig fújták az ifjabb generáció kedvenceinek szövegeit. Beégett a retinámba a két pasi meg a hölgy, akik összekapaszkodva álltak az Esti Kornél-koncert alatt, lapogatva egymás vállát egy-egy szívbe markoló sornál, ne sírj, mukikám, de ezer más példát mondhatnék arra, hogy generációm bevette magát Orfűre. Itt térnék vissza a bevezetőre: szerintem ezért a legjobb fesztivál a Fishing, mert itt minden korosztálynak van helye. És nem azért, mert csinálnak neki pár koncit, azért is, de inkább azért, mert befogadó a közeg, és itt aztán senkit nem néznek ki, sőt SZÓBA ÁLLNAK VELÜNK a fiatalok :) Mi több, meg is hallgatnak: az első napon a Bolyhosorrú' színpadon fellépők (Godfater., Hobo, KFT, PUF) átlagéletkora 68 év volt... És figyelmesek is ezek a "gyerekek": domb közepén barát lefékezi a kerekesszéket, elmegy italért. Két nagyon fiatal lány érkezik, és az aggodalom hangján megszólítják a tolókocsiban ülő férfit: MAGÁVAL MINDEN RENDBEN VAN? Néha nem kell nagy tüzet rakni, hogy melegedjenek az emberek... Bár olykor nem árt, mert az első két fesztiválnap éjszakáján 13-14 fok volt...
Miért jó még a Fishing?
Mert ez egy kiterjesztett fesztivál. Nem csak a kapukon belül tart, hanem azokon kívül is. Elmész a tóparti pub mellett éjjel kettőkor, két nagy társaság is énekelget, tabletről nézik a szöveget, a gitáros penget. Ülnek a fiatalok a közért előtti kis füves téren délután, 3 gitár náluk, dalolásznak – mindenféle feltűnési nélkül, csak a zene és az együttlét kedvéért. A vízi színpad előtti járdára leterített törölközőkön kártyáznak, társasoznak, piknikeznek, vízi pipáznak – de láttam egy lányt, magában olvasott, a másik pedig egy elhagyatottabb részen jógázott. A fesztivál ad egyfajta keretet és egy feszes programot, azon kívül meg érezd jól magad, akár egyedül, akár társaságban, és ez a fajta jólérzés felettébb szerethető.
A feszes programról
25 éve fesztiválozol, és még mindig hiszel a mesékben... Hiszel abban, hogy amit kinézel, azon a koncerten ott is leszel... Aztán leülsz a Borfaluban egy percre, és úgy lekésed a régóta vágyott Godfater. koncertet, ahogy kell, mert szóba elegyedsz az asztaltársakkal, akiket életedben először láttál... A szervezők húztak egyet a dolgokon: a nagyszínpadon 60 percben, a kisebb színpadokon 50 percben limitálták a koncertidőt – és ehhez minden fellépő megpróbálta magát tartani, általában sikerrel. Lehet, hogy akadnak, akikben ez hiányérzetet keltett, de ez egy fesztivál, nem pedig egyetlen koncert, szerintünk működött. Az még mindig nem megoldott, hogy a nagyszínpadi beállás ne zavarja a kisebben esetlegesen csendesebb koncertet adó előadót (pl. Bródy János) és közönségét, de pl.a Carson Coma simán be tudott állni anélkül, hogy a soundcheckben csaknem teljes hangerővel eljátszaná a fél koncertet. És ráadásul micsoda bulit tartottak utána! (Amúgy azt már később tudtuk meg, hogy a Bródy után következő Quimbyre várakozó közönség csatlakozott a Tinivel kórusban éneklőkhöz – és itt két különböző színpadról van szó...)
Régi és új kedvencek
Éppen azért, mert már 25 éve benne vagy, a nagyszínpados "veteránok" koncertjei már annyira nem tüzelnek fel. Persze, ott vagy Hobón (vajon miért cseréli fel az "alvó partizánon" szöveget "egy ukránon"-ra? Prozódiailag sem stimmel...), elénekeled a már emlegetett Bródy Jánossal a "Ha én rózsa volnék"-ot, sőt, a Micimackót is (szürreál), üzensz a liftből, aztán megkidobod a szívedet a picsába az Esti Kornéllal, beleüvöltöd az éjszakába több ezer emberrel és Likó Marcellal együtt, hogy neked senkid sincsen (pedig van), és amikor Kollár-Klemenczék színpadán ég az erdő, kórusban bömbölöd, hogy téged már semmi sem érdekel. Ezek azok, amire vágysz, mert tavaly is ezt tetted, és ha kivennék ezeket a számokat a listából, nagyon szomorú lennél. De van felfedezni való bőven. Felkerült a "mindenképpen újra megnézendő" listára a Happy Fisherman tehetségkereső győztese, a zïp, az Amondón (aka Segglyuk) fellépő Doggos és a szintén itt – és a stégen is – koncertet adó Raklap. Fiatalok, lendületesek, frissek és új színt jelentenek a megszilárdulni látszó festékpalettán, szeressétek és keressétek őket. Nem pont fiatalok, de lehengerlő koncertet adott a rock and roll supergroup, a WAKE UP 1230 – róluk itt írtunk, érdemes elolvasni a zenekari tagok nevét... A nagyon izgi az volt ebben a koncertben, hogy nem sokkal előtte Frenket frontemberként láttuk a saját – remek – koncertjén, és érdekes volt látni, hogy a pozícióval járó minden "feladatot" milyen nagyvonalúan passzolja át Baksa-Soós Attilának, aki keményen élt is vele (a névegyezés nem véletlen, Baksa-Soós János fia) – annyira jó volt a show és a zene, hogy biztosan ott leszünk a koncertjükön máskor is. Ezeken kívül egy csomó koncertre NEM jutottunk el, de tér- és időtágító bűbáj nélkül ez szinte kivitelezhetetlen, nem beszélve arról, hogy ez egy fesztivál, és nem pedig akadályverseny. Igaz, itthon mindig az van, hogy milyen idióták vagyunk, hogy erre sem meg erre sem... :) Konkrétan a Semmi tisztáson nem is jártunk, pedig nem semmi, mit varázsoltak a környezetéből. Majd jövőre. Erről a buliról pl. nem is hallottunk, de ha egy koncertet nézünk meg jövőre, az ez lesz :)
Új élmény: a Vízi színpad
Éveken keresztül ez a helyszín is a károsult listán volt: egyszerűen nem jutottunk el a tópartra, mert abban az idősávban vagy főztünk, vagy ettünk, vagy aludtunk... Most annyival álltunk jobban, hogy motivációként vízibiciklivel közelítettük meg. És milyen jól tettük! Javasoljuk azoknak, akik a fenti okokból szintén kihagyták eddig ezt az eventet, hogy legalább egyszer menjenek le a tóhoz – nem csak a zene, hanem az egész hangulata miatt – egyedülálló. És lehetőleg valami vízi alkalmatossággal, mert úgy még nagyobb buli, főleg akkor, ha 20 perces körbepörgés után sikerül felvenni a vízibringa ritmusát... Voltak olyanok, akik komplett sörfőző készülékkel érkeztek – kajakra!
A pogó és más dolgok
Ebbe a bekezdésbe gyűjtjük az esetleges kellemetlenségeket... Kezdjük a pogóval. Úgy tűnik, volt a fesztiválnak egy kemény magja, amely akkor is pogózott volna, ha a Holdfény szonátát játssza valaki egy szál zongorával a nagyszínpadon. Ezzel akkora baj nincs, csak úgy tűnt, néha túlment a dolog a pogózás íratlan szabályain. Mert bármennyire hihetetlen, vannak ilyenek, ettől van az, hogy ami kívülről ultra agresszívnal látszik, az belülről – ideális esetben – egy igen is odafigyelő koreográfia. De az ide-oda hömpölygő, eső-kelő, pulzáló tömbnek azért csak sikerült odaszorítania a korláthoz azokat, akik nem annyira pogózni mentek oda, hanem inkább azért, hogy közelről lássák rajongásuk tárgyát. Egy fesztiválozót a biztonsági őröknek kellett kiszedni a szorításból, egy másik, aktívan pogozó csaj pedig bordatörést szenvedett, mert ráestek néhányan a nagy lendületben, de azonnal akadt két srác, aki kihozta őt onnan... Volt egy pillanat, amikor mi, a távolban ülők is felhördültünk, a fotós árokban tartózkodó sinco pedig felállt valamire, hogy kiválogassa, mindenki életben maradt-e... Messziről is látszott rajta az aggodalom, amiért respect, de ez a fajta törődés talán a biztonságiak feladata lett volna, mint az is, hogy az Amondó egyik koncertjén kiemeljék a rugdosódó pasit, a másikat meg azért, hogy a többiek ne rugdossák meg – a kötözködése miatt. Mert igen, vannak a Fishingen is "olyanok". Mármint faparasztok. A fesztiválozókkal beszélgetve az derült ki, hogy legtöbbször a napijegyesek közül kerülnek ki a macerás egyedek, ami egyáltalán nem azt jelenti, hogy minden napijegyes hülye, hanem azt, hogy vannak köztük olyanok, akiknek tök mindegy, hogy egy falusi búcsúba vagy egy fesztiválra ugranak be, mindenhol ugyanúgy fognak viselkedni...Ez valójában irányíthatalan dolog, csak extrém esetben igényel beavatkozást... (Vajon mi lett azzal narancssárga felsőt és fejkendőt viselő pasival, akire a fishinges csoportban mondták ki a fatvát...? :)
Másik nagy kérdés a drága vagy sem. A fesztiválozók egy része szerint elég lehúzósra sikeredett idén az árképzés, a másik fele meg azt mondja, hogy mindenhol ez van, vagy azt, hogy ez itt még jobb volt, mint a mindenhol... Nekünk is sikerült 2x2 dl közepesen jó vörös bort megvenni egy elég jó, üveg bor áráért és inkább főztünk, mint bent ettünk, mert egy hamburger árából hat ember megebédeltettünk. Az biztos: manapság fesztiválozni nem éppen olcsó dolog: ha sátrazol, ha bérelsz. Mert az utóbbinál pl. meg tudod oldani a költségtakarékosabb étkezést, viszont az ingatlanért többet fizetsz, mint egy sátorért... Feltehetően ezért volt mindig kilométeres sor a lángososnál, ahol 1500-ért már lehetett sajtos-tejfölöst kapni, és egy ilyennel elég sokáig ki lehet húzni... Ez egyfajta jelzés sztem a szervezőknek, hogy szélesebbre kell húzni a sávokat, és az alsóba belepakolni többet. És talán ezért gondolták többen úgy, hogy a repoharak begyűjtésével és visszaváltásával oldják meg átmeneti anyagi problémáikat, még akkor is, ha az a pohár nem éppen az övék volt...Többet még ma is köröznek...Mármint poharat. Itt valljuk be töredelmesen, mi is elvittünk egyet: a tóparti járdán hevert éjjel kettőkor, ha a gazdája ráismerne, Fishing on Orfű van ráírva :)
Luv
Ezt a bekezdést már csak azért illesztjük ide, hogy minden jó legyen (ha a vége jó). Annyit siránkoztunk már a régi Sziget után, hogy észre sem vettük, hogy kinőtt egy a földből, Orfűn. A Fishing alaplégköre a peace&love, még ha olykor akadnak is olyan robotok, akik nem tudják felvenni a tempót. Az alaphangulat a fellépőkre is hatással van: lehet, hogy képzelem, de mintha ők is oldottabban zenélnének. A baráti gesztusok elárasztották a fsihinges csoportot is, szívmelengető epizódok játszódtak le, és a kedves gesztusok közé soroljuk azt is, hogy a GOODBYE KOALA nagyszínpadon két zenekar is (Esti Kornél, Bohemian) eljátszott egy-egy Ricsárdgír számot :)
Mindig nehéz pillanat, amikor az ember levágja a kezéről a karszalagot, még ha olyan hullán is érkezik haza, hogy csak bedől az ágyba. De ha valaki újrázni szeretne, nem kell egy évet várnia, hiszen – ahogy arra a klotyókban kitapasztott matricák is felhívták a figyelmet – augusztusban jön a Happy Fisherman Camp – Orfű mindig összehoz :)
Ahogy a Nefogazz! – számunkra fesztiválzáró – koncertjén többször is elhangzott:
Köszönjü, Korfu! :)
Hasznos infók a jövőre nézve:
- A fesztiválnak még csak a közelében sincs dohánybolt. A valamelyik szektornál van. Vagy vigyél magaddal elég dohányt (...), vagy nézegesd a csoportot, hátha megy valaki, és hoz neked is. Esetleg fuss.
- Ugyancsak érdemes nézegetni a csoportot a fuvarok miatt is, legyen szó Bp-Orfű és vissza, vagy Bp-Pécs és vissza viszonylatról. Az sem lenne túl rossz dolog, hogy akik autóval mennek hajnalban mondjuk vissza Pécsre és van helyük, vigyenek magukkal pár embert – ez a történet az Ördögkatlanon gyakorlat volt: embert az út szélén nem hagytak.
- A cuccaidat kötözd magadra. Vagy ragaszd, ha pogózni is fogsz. Első pillantásra legalább egy bőröndnyi e-cigi-felszerelés, szemüveg meg efféle, nem túl méretes tárgy veszett el vagy találódott meg – amúgy vannak sikersztorik :)
- Mindig köszönj a kapuban a csivavás biztonsági embernek kifele jövet :)
- Bármi más praktikus ötleted van, kommentben várjuk a FB-on.
Fishing on orfű, Happy Fisherman Camp
Szólj hozzá!