Milyen Glastonbury a fesztivál nélkül?

Glastonbury – mondjuk, és a világ nagyobbik felének (mindenkinek...) a legendás fesztivál jut az eszébe, ami – sok más, mondhatni: az összes nyári fesztivállal együtt – idén elmaradt, pedig ez lett volna a jubileumi 50. Mondhatnánk, hogy bakancslistás, de hát az ember ismeri a korlátait, és ha egy hazai System Of a Down koncertre (erről itt írtunk) nem sikerült jegyet venni a neten, akkor persze majd a világ egyik legfelkapottabb fesztiváljára fog, amelyre gyak. városi legenda vagy Harry Potter-könyvbe illő varázslat bejutni.

Ebben a fesztiválban ráadásul az a szimpatikus, hogy minden második évben rendezik meg, hogy a gigabulinak helyet adó Worthy Farm magához térjen, és a szervezők mindig szorosan együttműködnek a helybéliekkel, ami persze nem ismeretlen kis hazánk egyes tájain sem (Pl. Művészetek Völgye, Ördögkatlan fesztivál), de azért itt mégiscsak egy 135 ezres tömegről van szó...

Nos, ez a tömeg most nem lepi el a környéket, nyilván vannak, akik ennek nagyon örülnek (mindig vannak olyanok), a többiek meg a világhelyzetre tekintettel megadóan viselik a járvánnyal járó megpróbáltatásokat.

Viszont Glastonbury mint város idén – sem – marad el... A cikk szerzője azt írja:

"Sokszor jártam Glastonburyben anélkül, hogy be sem tettem a lábam Glastonburybe. Több millió emberhez hasonlóan jártam a világ leghíresebb fesztiválján, de soha nem jártam a Worthy Farmot körülvevő környéken."

Az idén törölt fesztivál idején a zenét és a sáros mezőkön tapicskolást békés sétákra és városnézésre lehet cserélni ezen a délnyugati vidéken, amely Anglia egyik legszebb és legfestőibb sarkában található. Maga Glastonbury egy kellemes kisváros, amelyben kissé vicces mennyiségben találhatók hippivállakozások, de persze vannak "hagyományos" kocsmák és kávézók is.

Még lenyűgözőbb hely a közeli Wells, amely a középkori katedrálisáról híres, de isteni a pitéje is, amelyhez a hozzávalókat – legyen az húsos vagy más – helyben állítják elő. Bruton is elbűvölő városka, amelyet átszel egy folyó és a műemléki épületeket a helyben kitermelt kőből készítették. Manapság ezek a települések a gazdag londoniak második otthonául szolgálnak, következésképpen hétvégén a milliomosok játszóterévé válnak, ahol Ferrarik szántják a  Fő utcákat...

Talán éppen ezért az ide érkezők inkább a környéken kirándulgatnak, ahol a Somerset-síkság értelemszerűen lapos és vizes mocsarainál meghallgathatják (már amennyiben költés idején érkeznek) a bölömbika jellegzetes hangját, ami olyan, mint a távoli ködkürt, de akár jégmadarakat is lehet látni vagy vadászó barna rétihéját. Körkörös sétát lehet tenni a megyétől északra, a tengerparton, végig a part mentén és a hegyek mögött, majd vissza az erdőn Kilve határában, amely a rendszeresen beomló sziklákból előbukkanó őskori maradványokról híres...

Ezt az egészet azért írtuk le, mert az ikonikus nevek mögött olykor sokkal szebb, vagy, ha bizonyos szempontból az éppen nem is, de figyelemreméltó másfajta dolgok rejtőznek, úgyhogy érdemes bejárni Kapolcs vagy Kis/Nagyharsány környékét is – fesztiváloktól függetlenül is :)

Plusz, láttunk a hétvégén egy fotót az MTI-n csíksomlyói katlanról (most lenne a búcsú, ami szintén elmaradt, és tök üres), és hát ez alapján (is) el tudjuk képzelni, mekkora megterhelést jelentünk a természetnek mi, emberek... Néha hagyni kell megpihenni.

2020/2019.

(the sun)

.