Álmos ötévesen dobolni akart, de a tatabányai zeneiskolában azt mondták, be kell tölteni a hatot a beiratkozáshoz. Harsányi Sulyom László színházigazgató nem sokkal később azt próbálta megértetni vele, kicsi még a napi próbákhoz, és hiába baromi tehetséges, nem engedheti színpadra, nőnie kell. Aztán a zenei általánosban bukott felfelé egyet, annyira okosnak találták, és Pesty-Nagy Kati rendezőnek hála, megjött Doroghy Sanyika szerepe meg a kisfarkas a Dzsungel könyvében – mindez a tatabányai Jászai Mari Színházban. Hamar felnőtt az ütős tanszakhoz, a Megasztár helyett pedig jelentkezett az Az ének iskolájába, szülői segítség nélkül. Szulák Andrea és a szerkesztők a megható kisfiút látták benne, Bródy dala – a Mit tehetnék érted – elrendezte helyét a gyermek tehetséggondozó műsorban, három hónapon át minden anyuka és nagymama Álmos produkcióin sírt a tévék előtt. Pedig csibész volt akkor is, csak félénk és gátlásos, s hiába akart vagány, pörgős számokat énekelni, maradtak a szépelgő, megható dalok, a műsor szent, a nézőket ki kell szolgálni. Tizenegy volt, mikor ezt megtanulta.
Sok mindent megtanult kisgyermekként. Például egyedül nyilatkozni a sajtónak, s látni, hogy a bulvár hogyan torzítja el a mondatait. Megtapasztalta, hogy súlya van minden kimondott szónak, hogy akaratlanul megbánt embereket, csak azért, mert ő egy termék, és a show-nak mennie kell. Megtanulta, hogy kemény munka hétköznap iskolába járni, hétvégéken meg próbálni, forgatni napokon át, sokszor kaja nélkül, mert a szerkesztők sosem éhesek. Megtanult millió ruhát felpróbálni, majd a stylist által kigondolt fura hajjal, fura öltözetben kiállni a színpadra, profi zenészekkel a háta mögött, és énekelni az ország előtt úgy, hogy ha hibázik, az is a műsorban marad. Aztán az esti stúdiófelvétel után, másnap reggel be kell ülni az iskolapadba, mert anya gonosz, és muszáj tanulni, hiszen mi lesz így belőled, fiam, kell egy rendes szakma is, nem lehetsz csupán zenész.
A lázadás
Egy tatai iskolában érte a hetedik osztály és az igazgatónő intelme arról, hogy persze, lehet énekelni, meg fellépegetni a deszkákra, de csak akkor nézik ezt jó szemmel, ha minden létező iskolai tanulmányi versenyre, ahova küldik, elmegy. (E gondolatok olyan mélyre jutottak Álmosnál, hogy idén sikerült az orvosi egyetemre is becsekkolni, orvostanhallgatóként.) Tizenhárom volt, mikor a Young Rebels formációba hívta egy másik tehetséges kisgyerek apukája frontembernek. Apuka dalokat írt, a helyes, ügyes gyerekek meg előadták. Apuka szövegeit. Lázadóan. Felöltözve a 60-70-es évek hangulatának ruháiba. Álmos lenyúlta otthonról anyu bőrgatyáját, hosszú hajat növesztett, és torkaszakadtából üvöltötte a színpadon, hogy szabadnak született, ami teljesen nonszensznek tűnt, mégis a Kismenőkbe, egy újabb tévés tehetségkutatóba röpítette a gyermeket, és társait. A Mit tehetnék érted után ez akkora váltás volt, hogy a fal adta a másikat, s jöttek a pofonok is, ez nem az ő világa, mert köszöni, nem akar sminket, ő csak egy farmerban, meg pólóban hadd énekeljen, ne kelljen bohóckodni, ki is dobták a zenekarból, ez lett a vége. A glam-rock megbukott, viszont a gyerek gátlásai szép lassan oldódni kezdtek, egy rocker mégse bújhat el a színpadon, nem igaz?
A Remo meg a Peron
A szolnoki Gitármánia táborban ismerkedett meg Andrásik Remóval, az Öröm a Zene apukájával, aki lelket öntött a boldogtalan kis zenészbe, és ez pont elég volt ahhoz, hogy szárnyalni kezdjen, s az Év énekese legyen, az alkalmi, tábori zenekar élén. Cserteg Pista Tatabányán fogta meg a kezét, felsegítette a Peronra is, ahol ő már negyedszázada mentorál ifjú tehetségeket, és képbe került Thén Róbert operaénekes, aki klasszikus ének tanszakon kezdte képezni a hangját kereső kamaszt. Aki nem mellesleg az évek alatt összecsipegetett némi klarinét- és szintitudást, s ügyesen megtanult gitározni is. Otthon. Az igazi meglepetés pedig az volt, mikor a gimiben, az Eötvös Feszten a zongorához ült, és lekísérte saját magát. Bruno Marsot énekelt. A család sem tudta, mikor tanult meg zongorázni, hisz nem volt otthon zongora. A fiú ekkor már egyedül is boldogulni kezdett, s elég okos volt ahhoz, hogy gyorsan rájöjjön, semmire se megy hosszú távon azzal, ha más dalait énekli. Dalokat kell írni.
Kell egy csapat, legyen a Quack!
„Változik a világ, jönnek az új formák” – ez volt az első dalszöveg tízévesen, amit családilag mindenki elsajátított, bár érezték, lesz ez még jobb is. A „Fussunk össze, mint nyál a szájban!” költői mondat viszont már a mostani időszak termése, neve is van: Quack. A név Álmos fejéből pattant ki, s működni kezdett. A harmónia, a szöveg megszületik a szobában, ő magára csukja az ajtót, s egyszer csak meghallgathatják a szülők az új dalt.
Ovis barátságok fejlődtek zenei szövetséggé: Robi, Egon, Ákos szakértelemmel nyúlnak Álmos ötletéhez, közösen rakják össze a produkciókat, egyenlő részei az egésznek. Különlegesek, okosak, ugyanazt a nyelvet beszélik. A szeptemberi Peron döntőn felrobbant a színpad tőlük. Az alter-popos, funkys, dzsesszes nótákban Egon olyanokat szólógitározik, hogy a világ bármely pontján kezet csókolnának neki, Robi olyan produceri munkát tol a dalokhoz, hogy nem véletlen a londoni konzervatórium, Ákos meg úgy megtanult pár év alatt basszusozni, hogy az anyukája csak hápogott, mint a kacsa. S Álmos a szuperdöntőn, az A38-on, a gyönyörű tekintetén keresztül, az egyre képzettebb hangján úgy közvetítette saját gondolatait, hogy azon megint sírni kellett. Mint ott, az Ének iskolájában, sok évvel ezelőtt. A szomorú szemű kisfiú remek frontemberré érett, energiával tölti meg a színpadot és a dalokat, táncol és konferál, figyelve minden szóra. Megtanulta, hogy egy félrecsúszott mondat is mekkora galibát okozhat.
Robi, Egon, Ákos és Álmos útját egyre nagyobb csodálattal nézzük, mi szülők, és lépegetünk egyre hátrább, mert Ők tudják, hogy mit akarnak és mit nem. Minket egyre kevésbé, s ez így van jól. Négy fiú, négy szakember, én már repesek, ha a vokált felénekelhetem, és Robi jóindulatúan közli: „Nyugi, ki tudom javítani a hamis hangokat.”
A Quack nagyot ment ebben az évben, dacára a Covidnak. Az Öröm a Zene döntőjébe jutottak, ahova 1000 zenekarból került be a legjobb 26. A tavalyi győztes Antares zenekar különdíját kapták meg, ami egy közös, pesti koncertet jelent a kacsáknak. A show folytatódik. Vendl Máté session-dobosként segíti profi módon a csapatot, míg Asztalos Robi nem tud hazajönni Londonból. S Lőrincz Álmos, Németh Ákos és Barta Egon zenei munkáját Vilcsek Dani támogatja majd hangmesterként, Somogyi Bence pedig menedzserként koordinál. A Quack család azonban nagyobb ennél. Sokan drukkolunk azért, hogy az egész ország megismerje azt a feelinget, amit a Quack közvetít.
Hát, találkozzunk mielőbb egy Quack koncerten, s „Fussunk össze, mint nyál a szájban!”
Egy fiúról ki tudna ennyi mindent – az édesanyján kívül? :) A cikket is ő írta a felkérésünkre, köszönjük!
Szólj hozzá!