Emberkísérletek az Ifipark feltámasztására: Mini, P.Mobil, Skorpió

2017. szeptember 02.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Az ifiparkos beharangozónkban jól megírtam, hogy lesz az egykori Ifipark helyén nyílt Várkert Bazárban (annak is az eredeti Ifiparknál egy jóval kisebb elkerített részén, az Öntőház udvarban) néhány koncert augusztusban.

Fotó: Várkert Bazár FB

Aztán Vis Maior elvtárs az időjárás hathatós segítségével (köz)beszólt, hogy augusztus 6-án a Beatrice talán mégis inkább maradjon már el (ehhez 35–40 évvel ezelőtt már hozzászokhattak más elvtársaktól, akik érdekes módon általában nem Aczél elvtárs szintű főelvtársak voltak, hanem mondjuk városi rendőrkapitány vagy esetleg falusi körzeti megbízott szintű akarnok törpenacsalnyikok), merthogy olyan esőt küldött, hogy autóval alig lehetett odaközlekedni a Tabánba, maxon járó ablaktörlőnél sem nagyon lehetett kilátni a szélvédőn, amikor az este 6-ra meghirdetett sajtótájékoztatóra igyekeztem, ahol Nagy Feró nagy bejelentésre készült.

Nos, a nagy bejelentés megtörtént:

Merész vállalkozás, ne legyen igazam, de az igazán nem észveszejtő jegyárú Mini–P. Mobil kettős koncerten pár nappal később megjelent „tömeget” látva (ez a régi Ifiparkban elveszett volna) kicsit talán túl merésznek is tűnik ez első nekifutásra, csak nehogy (a partizán) PeCsa-záróbuli szintű néző- és érdeklődéshiányos koncert legyen a vége. De szurkolunk!

Amint írtam, a nap eseménye végül ez lett, mivel a koncert az eső miatt elmaradt – ami nagy kár, mert a Ricse olyan őstagjai is ott lettek volna, mint Donászy Tibor, Miklóska Lajos és Gidófalvy Attila, sőt, nemcsak hogy ott lettek volna, de fel is léptek volna; Lugosi Laci sajnos már nem lehetett volna ott –, bár épp megtarthatták volna, mert este 10-ig már csak szemerkélt, azt is csak úgy tessék-lássék módon. Az ifiparkos Beatrice-koncert pótlására egyébként már meg is találták a megfelelő időpontot, erre szeptember 24-én kerül majd sor.

Megvolt viszont az ugyanazon beharangozóban meghirdetett Mini–P. Mobil közös koncert 12-én, bár némi esőrizikó ott is bejátszott, de végül, akárcsak előző nap a Szigeten (ahol este 11 után már a kivetítőkre is kiírták, hogy nagy eső várható), csak szelet kapott a közönség, azt mondjuk elég erőset, de nem áztunk el. Az is valami.

Az Ifipark átgondolt szervezéssel készült a koncertre, ennek megfelelően a sajtó csak az egyik, a közönség csak a másik bejáratot vehette igénybe, de legalább az összesen működő két (2, kettő) sörcsapnál alig 40 perc után bárki sörhöz juthatott. Hej, ha ezt a jó Rajnák elvtárs megérhette volna... Viszont hogy valami örömtelit is említsek: kivételesen jó volt a Soproni. Pedig általában nem szeretem.

Elsőként a Mini lépett színpadra, én azt gondoltam, hogy a Tabánban és Pakson is előadott Bartók on Rock műsort fogják majd játszani, de nem, ezúttal Mini-dalok kerültek a repertoárba, olyanok, mint a Fekete gép, a Kell a barátság, a Kereszteslovag és a Vissza a városba, valamint a ritkán hallható Játék rock, és elhangzott a Hey, Joe Török Ádám által egészen újraértelmezett szövegű (kezedben a nagy szőrös puskával stb.) változata és a Sunshine of Your Love angol nyelvű verziója is. Hogy a szintén fiatal nemzedéket képviselő Tóth Dénesen kívül a még újabb generáció is képviseltesse magát, a koncert jelentős részében a mindössze 12 éves Fehér Ádám gitározott, ráadásul zsenge életkorát meghazudtolóan egészen kiválóan.

Érdekesség még, hogy a tavaszi-nyári koncertekhez képest más helyen is változott a felállás, Papp Gyula helyett ezúttal Németh Károly billentyűzött. Nagy István és Ádám („Török bácsi”) maradt. Mindenképpen érdemes megjegyezni azt is, hogy a koncert kiválóan szólt.

Este 8-tól aztán az új lemezének (Csoda történt) megjelenését is aznap ünneplő Mobil vette át a terepet, gondolkoztam is, hogy a terv szerint 2,5 órás műsor hogy fér majd bele az időbe, mert általában este 10-ig be kell fejezni a szabadtéri koncerteket – le is rántom a leplet: sehogy, így a buli kicsit túlnyúlt a kereten.

Ekkorra már (kihasználva a két koncert közti szünetben átmenetileg megritkuló tömeget) közelebb mentünk, és lehet, hogy emiatt, de sajnálattal konstatáltuk, hogy a hangzás minősége jelentősen csökkent a Mini koncertjééhez képest.

Kellemes meglepetés volt viszont, hogy olyan ritkábban hallott dalok is terítékre kerültek, mint A főnix éjszakája, de nem volt a hármas kántálásból a Hajsza, akit pedig A gálya érdekel, az látogasson el a Bajnok Rock Team koncertjeire, ott általában hallható, én a P. Mobil előadásában még soha az életben nem hallottam, pedig ősszel lesz 40 éve, hogy járok a koncertjeikre.

Kézdi Luca esetében lassan már azt kell külön megjegyezni, ha nem lép fel valamelyik hazai zenekar kiemelt koncertjén, de a Főnix az ő hegedűs felvezetésével meglehetősen érdekes volt, és utána is több számban közreműködött.

És ha már kiemelt koncert, volt több vendég is, többek közt egy dal erejéig visszatért a jelenleg idejét főleg Ausztráliában töltő Mareczky Totó István dobos is, akit utoljára a Mobil 1994-es visszatérő koncertje idején láttam, akkor viszont, először egy interjú keretében, majd néhányszor teljesen privát jelleggel megejtett beszélgetéseink során jelentős mennyiségű sört lehajtottunk a Colorado kocsmában az Almássy tér sarkán.

Ha már a vendégeknél tartunk, fellépett az ifjú gitárostehetség Somogyi Remig is, aki kiváló szólókat játszott, lesz még valami ebből a srácból, akárki meglássa…, valamint több számban is beszállt az egykori, sajnos, túl korán elhunyt énekes, Tunyogi Péter lánya, Tunyogi Bernadett is a műsorba.

Volt persze az újabban megszokott akusztikus blokk is, amikor a dobos Szebelédi Zsolt is kiült gitározni és énekelni, megmutatva, hogy nem csak a bőrökön tud játszani (bár nem tudom, mit keres egy népdal – Fellegajtó-nyitogató –, bármennyire szép is, egy hard rock-koncerten, de sebaj, viszont attól tartok, ez az Erdély-dolog kicsit túl van már tolva az országban, annak is kezd elege lenni belőle, aki régebben még lelkesedett érte), valamint megcsodálhattuk Lóránt egyhúros basszusgitárját is (én mondjuk már láttam korábban is), de inkább csak látványra, mert a technikai ördöge alig engedte megszólalni, és pár perc után Lóránt feladta a kilátástalannak tűnő küzdelmet. Pedig technikusból volt bőven, nem úgy, mint annak idején, amikor Szász Laci egyedül oldott meg (és megoldott) mindent. És ha már különleges hangszerek, jelen volt persze a (jelenlegi) Magyarország alakú, valamint egy érdekes Nagy-Magyarország alakú (azaz nem az általában megszokott Nagy-Magyarország alakjára szabott) gitár is néhány szám erejéig.

Ami a koncertet magát illeti, a régi zenék továbbra is ütöttek, beindult rájuk a nép, de az újabb daloknál a közönségen végignézve nem igazán a lelkesedés volt a jellemző (ami engem illet, nem is nagyon tudtam megjegyezni belőlük semmit), hiába no, amit Bencsik Samu alkotott, annak – elnézést kérek, de – nyomába sem érnek az újabb nóták. Már a Mobilizmo lemezen szereplők sem, a későbbiek pedig még annyira sem. A Kétforintos dal, a Menj tovább, A főnix éjszakája, a Csizma az asztalon, a Miskolc, az Utolsó cigaretta és az ezen korszakból származó többi szám zsenialitásához nem egyszerű felérni. Nem is sikerült.

A politizálás pedig nagyon nem kellene a koncertekre, régen Lóránt a színpadi akcióival tűnt ki, fejenállástól táncig és ökörködésig volt minden, mostanra sajnos már a politikai kinyilatkoztatások kaptak főszerepet. A koncertekre azonban a többség a zene miatt megy, pont azért, mert tele van a tök… héjcipője (is) a politikával, és ki akar kicsit kapcsolódni. A koncert aztán a szokásos á cappella formában (a Hej, Dunáról fúj a szél dallamára) előadott A pofádat befogod opusszal zárult, hogy aztán az Il silenzio dallamaira kezdjen el hazaszállingózni a nagyérdemű.

Bár erről nem akartam írni, de aztán, mivel a szerkesztőség kapott jegyet a Skorpió augusztus 25-ei koncertjére is, azon is részt vettünk, nem is volt rossz, ugyebár Frenreisz Károly mellett olyan nevek alkotják jelenleg a zenekart, mint Németh Gábor (dob) és Szűcs Antal Gábor (gitár), illetve Papp Gyula helyén régóta Pálvölgyi Géza billentyűzik, Tátrai Tibor pedig, ahogy annó a zenekar történetébe, a koncertbe is egy későbbi időpontban kapcsolódott be jellegzetes gitárjátékával. A közönség nem volt jelentősen kisebb, mint a fentebb vázolt Mini–P. Mobil kettős koncerten, a hangzás valahol a Minié és a Mobilé között volt, egészen jónak minősíthető, viszont a kiszolgálás javult, nem kellett sorokat állni a sörért, viszont – valamit valamiért – a malátaszörpnek ezúttal nem is volt annyira jó a minősége.

Fotó: Várkert Bazár FB

A koncerten elhangzottak persze a nagy slágerek, mint a Mi vagyunk a Skorpió, a Vezess át az éjszakán, a (közönségénekeltetős) Dédapám (aminek az utolsó verzéjét és refrénjét valamiért meg is ismételték), a Folyóparton ülve, a Rongylábkirály és a Vén koldus, egészen az (ezúttal szintén közönségénekeltetős) Azt beszéli már az egész város-ig (ráadásként pedig ennek ment az utolsó verze-refrén része, ezt kicsit furcsállottam is), meg persze kimaradt egy csomó régi közönségkedvenc (mint a Rohanás, a Piactér, a Furcsa emberek vagy a Hej, jóbarát, hogy csak néhányat említsek), már csak azért is, mert nagyon rövidre vette a műsort a zenekar (ha jól számoltam, 10 dal hangzott el összesen), az engedélyezett 22.00 helyett már fél 10-kor véget ért az egész, ráadással együtt – nem én voltam az egyetlen, aki ezt megdöbbenten vette tudomásul, kifelé menet hallottam olyan hangokat is, hogy megtanulhattak volna több számot is, ami azért alaptalan, mert tudnak több számot, hisz láthattuk őket ennél jóval hosszabban zenélni pl. nemrég a Tabánban, valamint tavaly szeptemberben a Czakó utcai sporttelepen a tabáni nyárzárón, kétlem, hogy elfelejtették volna azóta.

Fotó: Várkert Bazár

A másnapi Karthago-koncertre nem mentünk, ugyanis akkor volt Békásmegyeren a Hékás Békás (aki ezt a nevet kitalálta, az azért megérdemelne valami példás büntetést, mondjuk nyilvános megszégyenítés gyanánt 25 ütést egy 1:2 méretarányú gumi Geszti Péterrel…) fesztivál záróbulija, nevezetesen a Piramis (a Závodi-Révész felállású verzió) koncertje, és hát csak együtt tudtuk énekelni Révésszel, hogy „Miért is nem lehetek egyszerre két helyen?”, merthogy mi meg azon voltunk. (Karthago meg úgyis lesz 2 hét múlva a Budapesti Rockfesztiválon a Kincsem Parkban a másik, Révész nélküli Piramissal.)

Viszont ha ezt a néhány koncertet az Ifipark feltámasztásának szánták, akkor azt kell mondanom: folytassák még az élesztést egy darabig, mert ez eddig még csak a stabil kóma fenntartásához volt elegendő. Ha pedig a régi szép időket és az annak megfelelő szintű koncerteket akarják visszahozni, akkor inkább azt javaslom: felejtsék el ezt az egész ifiparkosdit. Nem fog menni.

Volt egyszer egy ifipark, Mini, P.Mobil, Skorpió, Várkert Bazár

 

 

Szólj hozzá!


A jövőben minden eddigi Depeche Mode kislemez bakelit testet ölt!

A jövőben minden eddigi Depeche Mode kislemez bakelit...

A fanatikus rajongók örülhetnek; a jövőben minden eddigi Depeche Mode kislemez bakelit testet ölt majd! A széria augusztus 31-én startol a Speak &...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Közös turné keretében Budapesten is fellép az Amorphis és a Soilwork

2019-et egyből egy hatalmas Barba Negrás bulival kezdhetik az AMORPHIS és a SOILWORK rajongói, Budapesten is bemutatják ugyanis új lemezüket január 25-én, közös európai turnéjuk keretében, melyre az ukrán JINJER és a német NAILED TO OBSCURITY társaságában érkeznek hozzánk.

Szülinapi bulik, lemezbemutatók, és külföldi sztárok a jubiláló Track nyári kínálatában

Már nagyban dübörög az idén öt éves fennállását ünneplő Barba Negra Track, de még messze a szezon vége, több mint negyven koncert vár még ránk Budapest egyik legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek