Az elmúlt 10 év legjobb Quimby-koncertje volt

2020/01/07  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Ki hinné, hogy már 20 éve, hogy megjelent a Quimby Ékszerelmére című, szerintem (és az átlagos koncertműsort elnézve lehet, hogy az együttes szerint is) talán legjobb lemeze. Pedig ez a helyzet, és ennek örömére adtak is mindjárt három egymás utáni napon koncertet az A38-on, újra bemutatva a jubiláló albumot. Persze néhány számmal kiegészítve, mert azért a lemezek többsége nincs egy átlagos koncertnyi hosszúságú. Ez sem.

Fotó: A38

 

A karácsonyi előtti koncert után jött egy közel 2 hetes hosszú hétvége (illetve már a koncert napja is annak része volt), szenteste, karácsony, szilveszter, miegymás, nos, ennek köszönhető, hogy ez a cikk ilyen későn jelenik meg, nem sok időt töltöttem számítógépközelben ebben az időszakban, elég volt 3 szabadnapot kivenni 12 nap havajozáshoz (hawaii-ozáshoz). Persze még 2 nap szabival ez 16 napra lett volna növelhető, de hát a semmittevést is elunja az ember. (Állítólag. Mondjuk én még nem jutottam el arra a szintre, de már hallottam ilyet mástól).

Annak, mármint hogy három koncertet adtak, lehet az oka az is, hogy nincs jelenleg akkora méretű koncertterem Budapesten, amely egyszerre be tudna fogadni 2000 főt, de nem kongana ekkor az ürességtől. Petőfi Csarnok, béke poraidra.

Én az utolsó (szombati) koncerten voltam a háromból, gondoltam, az lesz a legjobb, addigra már a kisujjukban lesznek a számok (ha 20 év alatt nem kerültek volna oda), meglesz a koncertrutin (ha 28 év alatt nem lenne meg), de el még nem fáradnak. Ez mind be is jött. Akik a csütörtöki vagy pénteki napon voltak, azoknak jó hír, hogy a program ugyanaz volt mindhárom nap, azaz nem maradtak le semmiről, már ha az első fellépések miatti lámpaláz okozta esetleges bakikat nem számoljuk. Nem tudhatom, ilyenek voltak-e, mert azokon meg én nem voltam.

A koncert pontban 8-kor kezdődött, merthogy az A38 ,menetrendje miatt a koncerteket időben (azaz korán) be kell fejezni. Apró probléma volt, hogy 8-kor a közönség legalább harmadrésze még kint állt a hajóra vezető hídon, nem tudom, miért volt ennyire lassú a beengedés (én időben felvettem a karszalagomat, azzal a karomon megkerültem a tömeget, fél perc alatt jutottam be), majd állhattak sorba még a ruhatárban is, szóval szerintem volt, aki minimum a koncert első fél órájától lemaradt. Mindezt azért, mert a koncert után diszkó van a koncertteremben, természetesen újabb belépőért. Diszkó régen is volt a koncertek után, csak az arról szólt, hogy a koncert közönsége maradjon még és fogyasszon, ma meg legkésőbb 11-kor, de inkább korábban kihajtják a népet. Ez az újabban bevezetett, meglehetősen közönség- és zenekarellenes rendszer továbbra sem tetszik.

Ami magát a koncertet illeti, a jubileum aktualitását adó Ékszerelmére lemez minden számát lejátszották – mintegy keretbe foglalva az egészet azzal, hogy a lemez első száma volt a koncerten a második, az utolsó száma pedig a koncerten az utolsó előtti, nem tudom, tudatosan-e, vagy csak így alakult –, a többit természetesen nem egy tömbben és nem is a lemezen szereplő sorrendben, hanem megkeverve (nem rázva) és elszórva a nagyjából 2 órás koncertidő különböző részeire.

Ezenkívül voltak annyira tekintettel a főleg az Ékszerelmére lemezt és annak korszakából származó zenéiket szerető közönségre, hogy újabb számokat szinte nem is vettek fel ezúttal a programba (semmi Ajjajaj, semmi Most múlik pontosan, semmi Autó egy szerpentinen vagy más egyéb „biztonságosan fogyasztható konzumzene”, hogy a költő szavaival éljek).

Ha jól figyeltem, akkor a Nice Day-t kivéve (amelyet én bármikor szívesen kihagynék) talán a 2005-ös Kilégzés volt a legújabb album, amelyről került egyáltalán szám a repertoárba – nekem emiatt az elmúlt kb. 10 év (nem elmúlt évtized, mert annak majd csak 1 év múlva lesz vége, mivel nulladik év nem volt, aki látott már számegyenest, tudja, hogy a 0 csak egy pont rajta, nem egy szakasz, az év ellenben szakasz) legjobb Quimby-koncertje volt, de a koncertről kijövet mások szájából is hallottam ugyanezt a véleményt. Számomra persze a Legyen vörös vagy az újabbak közül a Senki se menekül, esetleg a Cuba lunatica még belefért volna, de mindenki kedvére tenni nagyjából a lehetetlennel határos, viszont egy szó mint száz, nagyon jó kis koncert volt.

Az Ékszerelmére lemez eredeti hangulatát visszacsempészendő bizonyos számokban Dódi trombitája mellett/helyett szaxofon is szerepelt, ne feledjük, hogy annak idején a Quimby szaxofonossal indult, de Molnár Tamás tudtommal már rég abbahagyta a zenélést, azt pedig nem tudom, ki helyettesítette ezen a koncerten, számomra ismeretlen úriember fújta a régi dallamokat. Semmivel sem rosszabbul.

Ezenkívül említésre méltó esemény nem sok történt, már ha azt nem számítjuk annak, hogy korrektül lejátsszák a számokat, de hát ez a Quimbynél már jó ideje alap, nem akármilyen zenészek alkotják az együttest, különösebb showelemeket pedig máskor sem szoktak bevetni, nem ugrik bele az énekes a nagybőgőbe és más hasonló közönségszórakoztató mutatványok. Talán az egyetlen szokatlan az volt, hogy az utóbbi időben bevett vetítés mellett a dalok közti konferálás is szinte teljesen elmaradt vagy igen szűkre szabott volt, most Kiss Tibi alig kommunikált a közönséggel, ahogy Lívius sem volt annyira bőbeszédű, mint általában. A többiek meg máskor sem szoktak.

A hangosítással sem volt semmi egyéb baj azon kívül, ami az A38-on teljesen szokványos, azaz hogy rendkívül alacsony a hangerő, simán lehet méteres távolságból is a hangunk felemelése nélkül beszélgetni.

Ami a látványt illeti, mint említettem, most nem volt a Quimby-koncerteken általában látható háttérvetítés, simán csak a színpadi lámpákra mint fénytechnikára hagyatkozott a zenekar a vizuális élménynyújtás területén, de szerintem kevesen érezték úgy, hogy hiányozna a megszokott – egyébként meglehetősen színvonalas és ötletes, kifejezetten az adott számokhoz készült – mozgóképsor a zenekar mögül. Az A38 világítástechnikájában elmaradhatatlan sztroboszkóp persze volt, de legalább nem vitték erősen túlzásba (nekem már az egyszeri működtetése is enyhe túlzásba vitel).

Szóval a koncert tökéletes volt a maga nemében a karácsonyra való ráhangolódásra.

 

 

 

 

Quimby, Észerelmére, jubileum, A38, 90-es évek

 

 

Szólj hozzá!


Ha idén is Fishing nélkül telik el a nyár, az a fesztivál végét is jelentheti

Ha idén is Fishing nélkül telik el a nyár, az a...

Ezt a gondolatot a szervezők fogalmazták meg legújabb posztjukban, ami – egy merőben új lehetőséget is felkínálva – arra keresi a választ,...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

A fesztiválszövetség szerint akár kötelező fesztiválkellék is lehet a maszk idén

A Magyar Fesztiválszövetség elnöke még április 3-án adott interjút az InfoRádiónak. Márta István arról (is) beszélt, hogy folyamatosan egyeztetnek az oltási igazolvány szükségességéről, azonban a 18 év alatti korosztályt valószínűleg nem oltják be, kártyát sem kapnak majd: ha bevezetik a kötelező kártyát, az ifjúsági...

Profi teniszezőnek készült, a színpadon kötött ki – ki lehet ő?

Valakik már gyermekként tudják, mivel szeretnének foglalkozni és elszántan küzdenek a céljaikért, míg mások a környezetük hatására kapnak olyan lökést, amelynek köszönhetően eldöntik, hogy milyen területen építenek karriert. Bár a tehetség a legtöbbször utat tör, viszont a sikerekhez vezető út sokszor göröngyös....

Ha két metál torok összeáll

... ott jó esetben kő kövön nem marad. Gamsz Árpád (Mobilmánia, Avenford) és Schrott Péter (Continoom, Tűzmadár, Zártosztály) friss duettje egy Jorn-dalra készült. A srácok az Out To Every Nation című albumon megszólaló, nagyon húzós címadó dalt vették elő.

Csalók áldozata lett a Deja Vu Fesztivál

Az elmúlt hetekben a közösségi platformokon egyre több a fake profil és a kamu esemény jelenik meg az ország legnagyobb rendezvényeinek nevében. Ezen csalók áldozata lett az Magyarország egyetlen 3 napos retró fesztiválja a Deja Vu Fesztivál is.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek