Ki az a David Guetta? (Sziget zárónap)

2013. augusztus 12.  ·   Fesztivál   ·  aszerk.

A fesztivál utolsó napján, a Nagyszínpad első koncertjén lelkes, de láthatóan megviselt tömeg fogadta a beugrós zenekart. Estére érkezett a friss hús: a David Guetta nevével fémjelzett zárópartira sok honfitársunk beugrott. Az utolsó nap volt az első, amikor inkább magyar szavakat hallottunk, és ennek nem minden esetben örültünk. Mindent egybevetve, számunkra a Sziget egy hosszan tartó, francia búcsúcsókkal intett viszlátot.

Ki az a David Guetta? (Sziget zárónap)

Mi lehet jobb egy izmos, mezítelen férfi felsőtestnél? 17 izmos, mezítelen férfi felsőtest. Ezúton is köszönet Azealia Banks-nek, hogy lemondta a fellépést, és így lehetőségünk volt megismerni ezt a remek francia formációt. A Les Tambours du Bronx tagjai olyan energiával, elszántsággal, erővel és lendülettel verték az olajoshordókat, hogy még az egyhetes buliban megfáradt szigetlakók is összeszedték magukat, és beszálltak a törzsi táncba. Az atavisztikus ösztönöket felébresztő dobolás, a férfias mozdulatok és a vad erő tökéletes elegyként robbantották be a színpadot. Bírnám, ha nőket is befogadna ez a törzs...

Vicces, hogy az utánuk következő banda is beugrós volt - és franciák ők is. A Babylon Circus a Gaslight Anthem helyett lépett fel, és akárkik is legyenek ez utóbbiak, nekik is köszönet a távolmaradásért. Karakteres, vidám és szertettel teli koncertet nyomott a ska-punk-reggae-swing-jazz bulizenekar. Addigra oly fáradtak voltunk mi is, hogy egy árva kiscica láttán is képesek lettünk volna sírva fakadni, így érthető volt, hogy könnyekig hatódtunk a monológ hallatán, ami a szeretetről és a nemzetek közötti megbékélésről szólt. Tény, hogy egy immáron megkövesedett nézetet zúztak porrá, miszerint a franciák nem szeretik az idegeneket. Ezek a franciák - csakúgy, mint az időben utánuk, de helyszínileg az A38 sátorban fellépő honfitársnőjük - képesek voltak komplett mondatokat leírni egy papírra fonetikusan, hogy a megfelelő helyen és időben felolvassák- magyarul. Respect. Még akkor is, ha a közönség jelentős része a franciát és az angolt értette inkább. Tiszteletadás a meghívónak. Ennyi.

E két zenekar láttán jutott először eszembe a fordítottság. Ahhoz még mindig hulla vagyok, hogy valami frappánsabb kifejezést találjak arra, hogy láthatóan nem csak a közönségre van hatással a zenekar, de fordítva is: a két francia csapat mintha nem hitte volna el, hogy itt van és ennyien ugrálnak, tapsolnak nekik, pedig biztosan tapasztaltak már hasonlót. De látszott az arcukon a megdöbbenés, és igyekeztek a maguk módján maximálisan megszolgálni a feléjük áradó szeretetet. És ők is fotóztak minket:)

A csúcsfrancia az utolsó napon ZAZ volt, akire azóta várok, ahogy kiderült, jön a Szigetre. Isabelle Geffroyt iszonyúan lehet szeretni. Azért, mert őszinte, azért, mert természetes, azért, mert gyönyörű a hangja, s mert mintha az életét is beleadná abba, hogy a dalok érzelemvilágát elsőkézből közvetítse. Azért meg pláne, hogy ő a mostani francia sanzon, az a sanzon, ami egyáltalán nem tagadja meg a nagy elődöket (volt belőlük néhány nagyágyú...), sőt: a hagyományokat beleépíti abba az újba, amit zenekarával - szintén roppant szimpatikus emberek - képvisel. Tele volt a sátor, és majd' túlcsordultunk a  boldogságtól, amit ez a zene hozott, kizárólag a körülöttem álló fél- vagy egészen részeg (napijegyes) magyarok próbálták túlkiabálni a hangfalakat. Zaz komplett mondatokat próbált elmondani magyarul, és bár láthatóan maga is tisztában volt a feladat lehetetlenségével, nem hátrált meg, ami fel volt írva- felolvasta. A többit meg elénekelte és eltáncolta - köszönjük!

Elérkezett az a pillanat, amikor az ember - ha nem lenne bazikényelmetlen a testtartás és nem omlana össze a keringése - csak kézen járna tovább, mert a lábak egyszerűen feladták, hála nekik, hogy eddig bírták, mert attól a mennyiségtől, amit egy hét alatt megtettünk, egy lépésszámláló is kiakadna. Ez volt az oka annak, hogy már nem moccantunk a környékről, és szépen öregesen bevártuk az End Showt. Ami alapjában véve elég jó ötlet, mert kellenek a szertartások, és egy egyhetes, már-már összefűggő koncertfolyamnál is jó, ha tudjuk: na, pontosan most múlik.

Akik szeretik David Guettát, azok most ugorják át ezt a pár bekezdést - jómagam sem csípem, ha valamire azt mondják kategorikusan, hogy pocsék zene, mert a pocsék zene is tetszhet valakinek, nem vagyunk egyformák. De azért van egy határ... DG már délután kihúzta nálam a gyufát azzal, ahogy bevonult a VIP-be. 15 éve szigetelek, de ilyet még nem láttam, pedig kóvályogtak már arra hírességek. Előtte is ment két biztonságis, utána is, ráadásul az útjukba kerülő embereket nem kikerülték a félig üres terepen, ahol volt lehetőség erre bőven, hanem egyszerűen félretolták őket a napszemüveges kis pöcs fazon elől.

Nah, gondoltam, csak lesz ennek lángja is, nem csak füstje - még életemben nem voltam DG-bulin, de azt tudom, hogy kajálják. Az este után valójában nem tudom, mennyire laknak jól vele, de nem lehetnek nagyétkűek. Ritmustalan műsorszerkesztés és cezúrák jellemezték a showt - én valami miatt azt gondoltam, hogy itt aztán nem állhat meg a zene, mert leül a parti. A pasi képes volt a padlóig lehúzni a potit, hogy kommunikálhasson a közönséggel, ami számomra buliidegen dolog, de biztos így szokták csinálni. Nemtom, és csak kevésbé híres dj-ket ismerek, de ők meg sem szólalnak. És a számokat is egymásra úsztatják vagy mi a fenét csinálnak velük, de nem tartanak szünetet. Mindenesetre eltűnődtem azon, ha ő a világ leghíresebb dj-je, akkor milyen lehet a többi...

De lehet, hogy velem van a baj, mert mellettem még egy hétéves kislány is fújta a szövegeket, nemhogy a többiek, és a kétéves is elég sokáig bírta az apja nyakában. Valszeg mindnyájan egyetértettek a mellettem álló magyar lánnyal, aki eképpen sommázta a partit: "Bazmeg, ez kurvára gecijó!" Én próbáltam besimulni, topogtam a lábammal rendesen, igaz, ez csak azért volt, mert egyébként megmerevedtek volna a lázadó izmaim, de a végén már erre sem voltam képes, jöjjön a tüzijáték, azt' hadd menjek már a vérbe...

Igaz, ami igaz: szerintem többen voltak, mint a Prince-en, és volt látványosság meg csodák is, látványban méltóképpen vetettünk véget a Szigetnek, és persze eljött a tüzijáték ideje is - tüzijátékfüggő vagyok, ez a fotókon is meglátszik, pedig 20-at már kitöröltem belőlük. Mindenkinek vannak zavaró tulajdonságai.

Én nem iszom viszkit. Nem szeretem. Meg egyébként is, a fröccs bőven jó. De ez után a másfélórás ácsorgás után, ahol percenként lökött föl egy-egy transzba esett DG-rajongó, valami kellett, hogy képes legyek elvánszorogni a magyarzenesátorig, ahol a Kiscsillag koncertezett, fittyet hányva arra, hogy a népesség 98 százaláka a fő téren ácsorog. Azért egy zenei fricskát megengedtek maguknak a dologgal kapcsolatban... Örömmel tapasztaltam, hogy a zenekar levetette a spleenes-öregemberes ancúgot, és ezúttal olyan koncertet adtak, ami emlékeztetett a régi Kiscsillagra. Lecsót én még egyetlen formációjában sem láttam ilyen felszabadultnak - jót tett az estének: akármit is adtak vagy mondtak neki a buli előtt, jegyezzék meg, és használják mindnyájan rendszeresen.

Utána kitört belőlem a hiszti, és összerúgtam a port a sátor fényfelelősével, mert halálosan unom a zombipirost és az előhívókéket - no meg a töksötétet. Igazság szerint még az is bökte a csőröm, hogy a kánikulában fellépő zenekaroknak nem volt ventilátoruk, és hát a ledfal sem mindenkinek működött, ami valahogy azt sugallta, hogy a magyarok nem kapnak, illetve nem mindenki kap megfelelő figyelmet. A hangosítás generálisan tré volt. Szóval, azt kaptam riposztként, hogy a világosítás nem a fotósokért van (ez igaz), és hogy a kollégája remek fotókat készített ezen fényviszonyok között is (ezt is elhiszem). Müller Péterék viszont még mindig karmazsinvörösbe burkolóztak, ami sztem nem csak a masinát zavarta, hanem az embert is, egyszerűen igénytelen, és leginkább csak a cizelláltabb technikát maguknak megengedni nem tudó kis klubok élnek vele - de ez a SZIGET, könyörgöm.És miután visszacaplattam előre, s a következő dal 25. másodpercéig töksötétben játszottak a zenészek, úgy gondoltam, intellektuálisan nem vagyok elég fejlett eme vizuális élmény befogadására, így sarkon fordultam, és hazakúsztam.

Most jönne némi összesítés a Szigetről, de ha olvastátok a beszámolókat, tudni lehet nagyjából, merre mennyi. Áradnak megint a cinkelő cikkek és posztok, de egészen bizonyos vagyok abban, hogy aki végig ott volt a Szigeten, és igyekezett annak minden adottságát és lehetőségét kihasználni (képtelenség...), annak eszébe sem jut Gerendai Károly zsebében turkálni. Sztem ez már annyira gáz, meg nem is elegáns. Számtalanszor ajánlottam: csinálják utána. A fanyalgók javarésze 1 hét után feladná. Szerintem sokkal hitelesebb azok véleményét meghallgatni, akik kint voltak. Egy lennék közülük, és úgy vagyok vele, hogy bazira sajnálom, hogy elszaladtak az árak, mert a haverjaim nem jutnak ki a Szigetre, és így sokszor kénytelen vagyok egyedül bóklászni - ami magánügy, de nagyon sok magában szigetelő embert láttam. Nem beszélve arról, mekkora érvágás a családi kasszának a napi 8-14 óra ott töltött idő. Viszont úgy gondolom, ez egy korrekt deal: én ezt adom, és amit cserébe kapok, az egyensúlyba billenti a mérleg két serpenyőjét. Bár nyilván nem mennék az utcára tiltakozni, ha 20%-os árcsökkentés jelentene be minden létező kajás-piás, jegyes.

Meg hát, az is van, hogy szeretem a Szigetet, s miközben pontosan tudom és látom, hogy ez már nem az a fesztivál, akivel szerelembe estem anno, elfogadom (beletörődöm?) a változásait, akkor is, ha áldásomat nem adnom minden momentumára. Az is bánt, hogy sokkal több olyan ember kerül ki ingyenjeggyel, akinek fingja sincs a felhozatalról, legyen az zene vagy más művészeti ág, mint azok, akik alaposan ki tudnák használni minden lehetőségét. Ez utóbbiakért kellene tenni valamit, de ötletem sincs, mit.

Azért jövőre velünk ugyanitt. Hátha.

Fotók itt.

Előzmények itt.

-1. napi beszámoló
0. napi beszámoló
1. napi beszámoló
2. napi beszámoló
3. napi beszámoló
4. napi beszámoló

 


 

 

Szólj hozzá!


A Zeneakadémia is figyelmezteti a jegyvásárlókat a visszaélésekre

A Zeneakadémia is figyelmezteti a jegyvásárlókat a...

Már mi is jeleztük, hogy egyre több áldozata van az átverős jegyárusító oldalaknak. Most a zeneakadméa adott ki egy közleményt ezzel kapcsolatban.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Az opera szórakoztatóbb változata – UPeramesék Papagénóval Újpesten

Az opera manapság nem az a műfaj, amit önként választanak a fiatalok kellemes időtöltés céljából, pedig ugyanolyan szórakoztató is lehet, mint bármely más gyermekeknek szánt darab. Hábetler András operaénekes, rendező, a Magyar Állami Operaház gyermek és ifjúsági műsorai és a Budapesti Fesztiválzenekar nagy sikerű...

Andrea Bocelli állandó karmesterével Budapestre érkezik az IL VOLO!

A klasszikus és pop-zene határait feszegető, világszerte népszerű három fiatal olasz énekes alkotta trió koncertjét végre a hazai közönség is élőben élvezheti: az együttes 2018. december 10-én a Papp László Sportarénában lép fel.

Elárverezik Frank Sinatra hagyatékának egy részét

Elárverezik a két évtizede elhunyt Frank Sinatra és tavaly eltávozott felesége, Barbara hagyatékának egy részét, köztük filmes forgatókönyveket és ékszereket a jövő hónapban New Yorkban – tudtuk meg a Hirado.hu-tól.

1968-2018: Elvis-ünnep lesz Budapesten

Azt mindjárt leírjuk bővebben, mi történt 1968-ban, 2018-ban, közelebbről: november 17-én bazinagy Elvis-buli lesz este héttől a Liget Clubban.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek