A portálok viszonylag hamar reagáltak, és óvatos kommentárokkal ("érdekes nevek vannak a listán") közölték a támogatottak listáját, ami persze felvet bizonyos személyiségjogi kérdéseket, de a kiírásokban szerepel, hogy aki pályázik, vállalja a nyilvánosságot.
Egyébként két dologról van szó: az EJI szociális támogatásokat folyósít, amelyek havi 32 ezer forinttól 144 ezer forintig terjedhetnek, és két hónapra szólnak – ennek is van egy listája, amelyre innen lehet rátalálni.
Az Artisjus gyorssegélyt adott, melynek összege egységesen bruttó 160 ezer forint, ez volt az a lista, ami igazán kiverte a biztosítékot. A média csak hümmögött, nem tagadjuk: mi is csak erősen árnyalt véleményt fogalmaztunk meg, részünkről azért volt az óvatosság, mert nagyon nehéz elkerülni azt a látszatot, hogy valakinek a zsebében turkálunk, ráadásul egy olyan helyzetben, amikor visszafogott becsléssel is üres az ország jó részének a zsebe... De voltak gondolataink, amiket próbáltunk finoman beleszőni a szövegbe, de nem voltunk túl bátrak, na.
Aztán jött az ország megmondója, és elkiáltotta magát, hogy
"Gusztustalannak és szánalmasnak tartom ezt az egészet!".
Majka mindezt egy nem publikus posztban írta le, ezért nem tudjuk belinkelni, de híre ment. Ekkor már kicsit bátrabban mertek a portálok is fogalmazni,
"...Mégis nehéz elhinni, hogy ez mindannyiukra kivétel nélkül igaz, például olyan előadókra, akik a jogdíjkifizetések listáján évek óta az első öt között szerepelnek, vagy akik néhány éve még aranyozott lakberendezési tárgyakkal villogtak a bulvárműsorokban...." – írta az előbb is Idézett Index.
Többen kiemelték vagy utalás szinten megemlítették Pély Barnát. Feltehetően a több száz név között azért szúrta ki szegényt mindenki, mert hetekig parádézott élő egyenesben a köztévé A DAL 2020 című, nem tudjuk pontosan mijében, zsűriként. nemzeti dalkereső, úgy emléx, ez volt a műfaji meghatározás, de mindegy is, mindenki elfelejtette már az egészet, pedig nem volt régen. Szóval, a mendemondák (de nem ismerünk tényeket ezzel kapcsolatban!) szerint ezek a nemzeti izék elég jól szoktak fizetni, nem csoda, hogy lehúzták a keresztvizet róla, éppen az Artisjus által emlegetett "etikai kérdés" kitétel alapján.
Pély Barna most megszólalt, nagyon nem is tudott mást tenni. Azt írja posztjában, hogy
"Sajnálom, hogy szégyenkeznem kell az Artisjus Jogvédő Iroda és Egyesület alapítványi pályázatának elnyerése miatt, aminek elkülönített alapját a dalszerzők és az egyesületi tagok befolyt jogdíjaiból tettek félre. Méltatlannak ítélem a helyzetet egy olyan időszakban, amikor emberek veszítik el állásukat rajtuk kívül álló okokból."
Két fontos dolog van ebben a két mondatban: az egyik, hogy ne feledjük: ezt a pénz maga a tagság "adta össze", tehát arra költik a pénzüket, amire akarják. Pély is ezt üzeni nekünk, és ezzel igazán vitatkozni nem lehet. A második mondattal azonban vannak kis kétségeink, és némiképp átszerkesztenénk:
"Amikor emberek vesztik el az állásukat rajtuk kívül álló okokból, ezt a helyzetet méltatlannak ítéljük meg..."
A zenész úgy gondolta, hogy ha jótékonysági célra költi az elnyert nettó 136 000 forintot, akkor szabadul egy kicsit a nyomás alól, csak ezzel meg az a baj, hogy nincs rajta sapka inkorrekt lépés azzal a 296 pályázóval szemben, akiket ő, mondjuk úgy: kiszorított a támogatás lehetőségéből. És ez vonatkozik az összes olyan pályázóra, akik az Index megfogalmazása szerint "néhány éve még aranyozott lakberendezési tárgyakkal villogtak a bulvárműsorokban".
Ha az egész képet nézzük, számunkra az a dühítő ebben az egészben, hogy amióta ez a tré van, vért izzadunk, hogy elmeséljük, eldaloljuk, eltáncoljuk, mekkora bajban van a zeneipar, hogy átvigyük az üzenetet abban a helyzetben, amikor bazira MINDENKI bajban van. És akkor jön, mondjuk, egy Budapest Parkos levél, és ledobja az atomot a szakmára, és utána már hiába bizonygatja bárki, hogy Hollandiában és Belgiumban tök jól működik az utalványos rendszer, már ultra nehéz lesz az emberekkel elhitetni, plusz az átgondolatlan, kissé arrogánsra is színezhető akciónak köszönhetően még azok is visszakövetelik a pénzüket, akik egyébként nem tették volna – és mindez azokat is magával rántja, akik konkrétan az életükért küzdenek. Így aztán financiális helyett morális kérdés lesz a pénzvisszatérítésből, olyannyira, hogy a Rockmaraton azt fontolgatja, a meglévő bukta mellé még hitelt is felvesznek, csak megőrizzék a közönségük megbecsülését.
A zenészek iránti szolidaritásra, empátiára is számos cikkünkben biztattuk a népet, csak így bazi nehéz, mert a zenészek saját magukat járatják le azzal, hogy összefogás és jól átgondolt akciók helyett olyan történetekbe csúsznak bele, amitől az embereknek kifordul a gyomra. Ez is túlzott reakció, de nap mint nap látjuk mindenféle oldalakon és csoportokban, hogy a szálló toll pihéjén megcsilllanó harmatcsepp miatt is egymás és az adminok torkának ugranak, csúcsra jár az elmebaj és olykor a bunkóság is.
Nincs itt egy krízistanácsadó, egy kommunikációs szakértő, aki elmagyarázná az érintetteknek, hogy mit lehet és mit nem? Mert néhány "elsőre jó ötletnek tűnt" akció bélyeget ver az egész szakmára, válogatás nélkül. Most tényleg az jön, mint a Park esetében, hogy már a kezemen sem tudom megszámolni, hány ismerős mondta ki: oda a lábam többé be nem teszem, szóval, az alapján fogunk megítélni ezentúl egy-egy előadót, hogy rajta volt az inkriminált listán vagy sem?
Mindenkitől higgadtságot kérünk: fáradunk, rossz kedvünk van, fogy a pénzünk – és még itt van ez a #mindmeghalunk járványfeeling is... Ne legyen már mindenki hülye, lécci.
Mi is azon leszünk.
Aki meg még ezek után kívácsi az érintett zenész posztjára, itt találja:
Pély Barna, Artisjus, gyorssegély
Szólj hozzá!