Nyilván nem foglalkozunk, nem foglalkozhatunk azzal, ki mire költi ezt a 160 ezret, azt azért sejtjük, hogy nem ebből fognak nyaralót venni. Ezt a támogatást rászorultsági alapon lehetett igényelni, és a szükség nagy úr, zene életünk nagyjai is rákerültek a listára, hiszen műfajtól és ismertségtől függetlenül törlődött az összes koncert, fellépés. S amikor a pályázatukat beadták, még nem is tudták, hogy a nyárnak is annyi lesz, és ez az összeg, bár jókor és jól jön, eltörpül majd a veszteségek mellett.
A 24. hu-nak a kiírók azt nyilatkozták:
"alapvetően etikai kérdés az, hogy az olyan szerzők, akik jelen helyzetben nem szorulnak annyira rá a segélyre, beadják-e vagy sem a pályázatot."
Meg azt is mondták, hogy gyorsan kellett a pénz, nem lehetett teljesen körültekintő az elbírálás, például annak sem tudtak utánanézni, hogy mi a mérlege a pályázó esetleges vállakozásának, van-e egyáltalán olyanja, előfordulhat-e, hogy a produkciós cége mondjuk tízmilliós nyereséggel zárt tavaly, és így nem igazán számít rászorulónak...
Bár szerintünk ez egy kis ország, és mindenki mindent tud, de mindenki mindenről hallgat. De talán a köztévé mindenki számára elérhető platform, és ott több héten át szerepelt egy dalos műsor zsűrijében az egyik támogatott. Reméljük, nem kerül olyan helyzetbe, hogy magyarázkodnia kelljen, mert az kissé megalázó "nyilvános tárgyalás" lenne, és a közönség igen kemény bíró tud lenni.
296 pályázót viszont elutasítottak. Ők kevésbé feleltek meg az elbírálási szempontoknak. Ha a lehetőségeiket nézzük, sok további választásuk nincsen. Míg a németek kimondhatatlan nagy összegeket költenek a kultúra és a művészeti, a kreatív élet vírus utánra való átmentésére, ráadásul az elmaradt fellépések honoráriumait is kifizetik, nálunk nem dobálóznak eurómilliókkal.
A Petőfi Irodalmi Múzeum az Emmi egymilliárdjából a zenészekre eső részt osztja szét. Olyan alkotók és produkciók jelentkezését várják, akik igazolható előadóművészeti múlttal, kiadványokkal (CD, LP, stb.), tévéfelvételekkel, Youtube videókkal, zenei videoklippekkel és a közönség számára is emlékezetes produkciókkal rendelkeznek. Tehát már befutottak. És hajlandók vidéki helyszíneken, kultúrházakban, könyvtárakban, a helyi szervezetek meghívására fellépni. Miért ne lennének azok? Igaz, a felmerülő további költségeket (szállás- és útiköltség, technikai díjak) nem fizetik ki, de lehet, hogy bevállalja a meghívó fél... A tiszteletdíj, amit kifizetnek: maximum bruttó 300.000 forint személyenként, és maximum bruttó 1.500.000 forint produkciónkként, mindezt a rendelkezésre álló bruttó 100 millió forintból fizetik ki majd. Hogy a produkció saját vagy megrendelt, azt nem tudjuk, a színházi szegmensben a Nemzeti arra is oszt pénzt, hogy valaki részt vegyen "a kulturális újraindulás kapcsán megszervezett koncertsorozatban" rendezőként vagy ügyelőként például, színészek esetében meg az állami rendezvényeken történő fellépés is opció.
A Hangfoglaló Program is rendkívüli pályázatokat hirdetett a minap. 60 millió forintot szánnak – szigorúan közönség bevonása nélkül – rögzítendő koncertfelvételek megszületésére. a maximum 20 perces, minimum 4 dalt felvonultató felvételek esetében nem feltétel, hogy új vagy akár korábban be nem mutatott szerzemények hangozzanak el. A koncertfilmek első bemutatásának joga az együttműködő koncerthelyszíneket illeti majd meg, akik saját honlapjaikon, közösségi felületeiken ezzel nemcsak az adott produkciót, de önmagukat is népszerűsíthetik. Egy-egy produkció maximum 600 ezer forintra pályázhat, ugyanaz a közreműködő legfeljebb két pályázatnak lehet részese annak érdekében, hogy minél többen részesülhessenek a támogatásból.
Hogy minél többen részesülhessenek... Igen, ez már volt fentebb is, amikor a zenész belátására és erkölcsi érzékére bízták, hogy rárepül-e az Artiusjus 160 ezrére. S bár az összeg négyszázzal megszorozva már igen jelentősnek mondható, magában azért számszerűen nem akkorra, hogy érdemes legyen érte lemenni kutyába. Vagy nem tudjuk.
Szeretnénk azt hinni, hogy aki a zenét szereti, rossz ember nem lehet, és a bajban ismerszik meg a holló, aki a hollónak nem vájja ki. A transzparencia azzal tökéletesen biztosított, hogy itt most akármilyen jó kapcsolatokkal rendelkezik bárki is, nem lesz egyetlen koncertje, fellépése, így gázsija sem – mindenki ugyanabban a gödörben csücsül.
Hogy mi van a többiekkel? Roadokkal, a technikai személyzettel, a pultosokkal, biztonságiakkal, a vécés nénivel – nem tudjuk. Mindenki magát menti, ahogy tudja. Ezek a támogatások, pályázatok szép gesztusok, de nem jelentenek hosszútávú megoldást, viszont arra tökéletesen megfelelnek, hogy megdöccenjen a kátyúba ragadt kerék. Az már a veszélyhelyzet hossza és a közönség hajlandósága mutatja majd meg, hogy teljesen kirántható-e a szekér a sárból, amibe most mindannyian beleragadtunk – megtakarítások nélkül, erkölcsi érzékkel, empátiával és szolidaritással vastagon felvértezve.
Ganxstáék fizetős Facebook-csoporttal védekeznének a redvás vírus ellen
A márciusban elrendelt koncertstop hideg zuhanyként érte a zenészeket. Már épp kezdtek volna felengedni, amikor jött a másik, az augusztus 15-ig érvényes korlátozás. A Kartell arra jutott, hogy fizetős rajongói csoportot hoznak létre, ami nem üres ígérgetés: posztjuk szerint...Egymillió forintot kap, aki megírja az MTK új indulóját!
Zeneszerzők, szövegírók, figyelem! Új csapatinduló megalkotására írt ki pályázatot az MTK vezetősége – a nyertes a dicsőségen túl bőséges anyagi juttatásban is részesül.
Véssétek fel a dátumokat: június 5., július 3.!
Jó látni, hogy nem csak civil kezdeményezések próbálnak segíteni a zeneipar bajba jutott szereplői megsegítésére, de manapság egy magára valamit is adó nagyobb cég sem viselkedhet közönyösen. Főleg akkor, ha például békeidőben a zenészekből él...
Szólj hozzá!