A járvány sajnos egyértelműen ellopta a show-t a szórakoztatóiparban, hiszen jóformán az egész fesztiválszezont keresztülhúzta, és a helyzet az őszi klubkoncertek és turnék idényében sem állt vissza a régi kerékvágásba – várhatóan egy ideig teljesen nem is fog. Nem csoda hát, hogy a zenészek és a zeneipari háttérmunkások megélhetési kérdései kapcsán még inkább a középpontba kerültek a digitális zenei terjesztésben rejlő lehetőségek, s az ezekből származó bevételek.
Igen ám, de vajon ennyi elég-e a megélhetéshez?
Sokan azt hiszik, hogy már azzal öntjük a bevételt kedvenc előadónk zsebébe, ha sokat pörgetjük a dalait. Sajnos a helyzet nem ilyen egyszerű. De van hozzá egy jó hír is, az, hogy csökkent az illegális letöltések száma, amit foghatnánk akár a javuló netes morálra is, azonban inkább praktikus az ok: minimális előfizetési díj ellenében – reklámok nélkül és mindenféle extrákkal – korlátlan zenei élményhez és 50-70 millió trackből álló zenei katalógushoz férhetünk hozzá. A hülyének is megéri.
De vajon a zenésznek megéri-e?
A Spotifynál például az a helyzet, hogy a prémiumelőfizetésekből (ebből jön a bevétel nagyobb része), illetve – az ingyenes felhasználói fióknál – a hirdetési forgalmakból havonta beérkező összegek bekerülnek a közösbe, ez képezi a kifizetés alapját. Ebből a szolgáltató levonja az adókat és egyéb költségeket, a bevétel nagyjából 30%-át. A maradék kb.70 százalékot kapják meg a jogosultak jogdíj formájában.
Egy közepes katalógussal rendelkező kiadó vagy egy tudatos zenekar havi digitális árbevétele már meg tudja alapozni egy vállalkozás működését.
Hogyan? Ha ráveszi a rajongóit, hogy minél többen és többet streameljenek tőle és megpróbál új követőkre is szert tenni. Mert azért nem olyan egyszerű még csak 1000 forintos sem összehozni ezzel a módszerrel:
Vagy ha megfordítjuk:
Nézzünk egy példát. A YouTube "Felkapott" videói között szerepel a 17-én publikált Úgy Fáj című dal. A közzététel óta megnézték 510 482-en. Tehát, ha ha megszorozzuk 0,13-mal, kijön 66.362 Ft – elméletileg ennyit keresett eddig a dallal KKevin vagy a kiadója – vagy közösen. De a dolog nem ilyen egyszerű. Mert, ugye, van reklámos meg van prémium rész, ez utóbbiból jön a több pénz a szolgáltatónak, ennek a "darabára" is magasabb. De ha KKevin dalát egy nemelőfizető hallgatja/nézi meg, akkor a rendszer követi, hogy megnézte-e a reklámot, mindegyiket megnézte-e, rákattintott-e esetleg bármelyik linkre – s ezek súlyozása után számolja ki a jogdíjat. Itthon állítólag ezer megtekintésenként nagyjából 1 dollárt (300 HUF) lehet keresni, tehát KKevin ez alapján 150 ezer forint körüli összeget kaszálhat az Úgy fáj című dalért, mínusz adó. Ez a szám egyébként pillanatnyilag 6. a legnézettebb videók listáján. Amennyiben jól értjük a rendszer működését, persze.
"A több milliós nézettségeket stabilan szállító lakótelepi gengszerhiphop és roma mulatós produkciók iparági pletykák szerint simán kitermelik a klipek költségvetését – írta az Index még 2014-ben, de gyanítjuk, a helyzet nem sokat változott. Vagy mégis? Mert egy dologra felhívta akkor a szerző, Hanula Zsolt a figyelmet, mégpedig arra, hogy ha összevetjük a YouTube-toplistát a Mahasz rádiós játszási vagy lemezeladási listáival, azt látjuk, hogy alig van átfedés, cserébe az interneten kinőtte magát az új magyar zenei underground, amelynek képviselői már valamennyi pénzt is tudnak keresni.
Szóval: a minden szempontból kivételes 2020-as év kihívásai felértékelik a zenei üzletben a streamingből és a digitális értékesítésből származó bevételek jelentőségét. Az öt év alatt közel négyszeresére nőtt digitális piac felé fordult a zeneipar figyelme, amikor a koronavírus-járvány hatására az eddigi fő bevételi forrás, az élőzenéből származó jövedelem mintegy lenullázódott.
Összegzésül megállapíthatjuk: jobb a sűrű fillér, mint a ritka forint.
A bevezetőben említett tanulmány itt olvasható, az infografikák is innen származnak.
Fizessetek! – üzenik amerikai zenészek a Spotifynak
Szólj hozzá!