Százhárom országból érkeztek látogatók, ami több mint tavaly volt. Legtöbben Hollandiából zarándokoltak Budapestre, sorban utánuk az angolokból, franciákból, németekből és olaszokból volt a legtöbb, de a világ távolabbi pontjairól is érkeztek látogatók. Egy hongkongi házaspár a csecsemőjüket is elhozta, hogy megérezze az igazi Sziget feelinget.
A tavalyihoz képest nagyjából tíz százalékkal kevesebben mentek ki a Hajógyárira, ez a fesztiválozókat azonban sokkal kevésbé zavarta, mint esetleg a szervezőket vagy az árusokat: ez utóbbiak közül többen elmondták, hogy nagyjából feleakkora forgalmat bonyolítottak, mint 2016-ban. Mindenkivel együttérzünk, akinek ez számszerűsíthető bevételcsökkenést okozott, de az egyszeri szigetelő számára sokkal élhetőbb volt a fesztivál így.
"Kétségtelen, hogy a line-up terén sem volt idén nagy szerencsénk" – tette nyilatkozta Kádár Tamás, a Sziget cégvezetője, aki Gerendai Károly alapítótól vette át a stafétabotot. A kijelentésével nem tudunk vitatkozni... Azt is elmondta, hogy a Szigethez egyre inkább hasonlító fesztiválok elszipkázzák a látogatókat. Erre annyit tudunk mondani, hogy ha Balaton Sound-ot akarnak csinálni a Szigetből, vagyis ha laptopszetteket nyomnak a Nagyszínpadon, annak ez lesz a vége: DJ-parti feltehetően Hollandiában is minden sarkon van, azért nem kell idecuccolni. De a magyar érdeklődést sem csigázta fel különösebben az idei felhozatal, noha a Szigeten nem csak a nagyobb színpadok jelentenek vonzóerőt, ám ezt csak az tudja, aki már itt volt egyszer. Minden szegletében történik valami, éppúgy feltűnhet egy afrikai zsonglőrcsapat vagy egy nagy népszerűségnek örvendő hastáncosnő – ezek a programok nem biztos, hogy benne vannak a kiadott programban, de nagyban hozzájárulnak a fesztivál igazi ízéhez.
Az utolsó napon már érezhető volt a szitizenek elcsigázottsága, még a Nagyszínpad előtt is látni lehetett székben ücsörgőket, és a nagyszínpaddal szemben, a fák alatt is tömegek pihentették a lábukat.
Persze, sokan nem adták fel, volt mire kapkodni a lábakat, mert például délután a világzenein is ment a tánc a Marta Ren & The Groovelvets remek koncertjén. A hatvanas-hetvenes évek soul és funky zenéi átmozgatták a gyaloglástól elgémberedett lábakat: csak az utolsó napon nekem 15 ezret mutatott a lépésszámláló :)
Este hétkor, a szokásos partin most a színek voltak a főszereplők, noha az égbe repülő festékporos zacskók szétrobbanása olyan képet mutatott, mintha kitört volna a világvége, valójában eléggé szórakoztató – és mindenképpen látványos volt.
"A Sziget legjobb koncertje volt, bár csak egyet láttam" – ez a mondat az igen kedvelt Csónakházban hangzott el, és lehetne vitatkozni vele, de a Szigeten töltött mindössze 3 nap alapján is ezen a véleményen vagyok, hozzátéve, hogy azért a Pink-buli is nagyon ott volt... A megjegyzés a szentpétervári Leningrad koncertjére vonatkozott, amiről már a kezdés előtt tudni lehetett, hogy óriási lesz, mivel ennyi ember talán még nem töltötte meg a világzenei teknőjét. Visszatérő vendégei ők a Szigetnek, és mindig mindent elsöprő koncertet adnak, bizonyíték erre, hogy az első sorokat ordítva énekelő és őrjöngő ukránok töltötték meg. Na, itt nem volt ukrán-orosz konfliktus, az tuti. Tökéletes pillanat volt az is, hogy a vodka és a nők népszerűsítéséről híres zenekar (voltak vagy 15-en) ráadása egybeesett nagyszínpadi End Show-t záró tűzijátékkal: Szergej Snurov kitartott gitárpengetéssel várt pár percet, hogy a közönség is maximálisan kiélvezhesse a pillanat örömét.
A kevesebb ember egyébként mintha jobban örült volna egymásnak, a tülekedés, a sorok, az egymás taposása-élménytől megszabadulva valahogy mintha mindenki jobban odafigyelt volna a másikra, visszatért a Sziget egyik legszerethetőbb vonása, ami egyszerűen nem tud érvényesülni, ha harcolsz az életbenmaradásért. Sziget, mi így szeretünk...
Koncertje után viszont gyorsan elviharzott a Galantis duója a Szigetről. Nem mintha valami nem tetszett volna nekik. A történet egyszerű: ők vállalták be, hogy a Clean Bandit lemondása után kitöltik az űrt, de korábban már egy hajnali németországi bulit is bevállaltak, így magánrepülővel suhantak az újabb koncerthelyszínre.
Egyébként nagy barátságok kötődtek a Nagyszínpad backstage-ében is. Történt ugyanis, hogy a Billy Talent és P!nk, akik amúgy még sosem találkoztak, egymás után léptek fel a Szigeten és a fesztivál barátságos légköre a Nagyszínpad mögé is begyűrűzött, ami összehozta a két fellépőt. Mint ahogy nagy közös szelfizés és instagram posztolás lett abból, hogy a két zongorista, Tom Odell és Jamie Cullum szintén egymást követték a színpadon.
Az utolsóelőtti kép, amit a Szigetről őrzök (kimentem másnap a kiköltözésre, na, az egészen más arcát mutatta a fesztiválnak) annyira vicces volt, hogy szerintem hónapokig vigyorogni fogok, ha eszembe jut, bár nem biztos, hogy a környezetvédők mindezért megveregetik a vállunkat: a világzenein az utolsó program fél egykor kezdődött, DJ Bobalicious (jó, dj, de a megfelelő helyen és időben) pörgetett mindenféle balkáni és egyéb zenéket, de nem a szett volt a lenyűgöző, hanem a közönség... Amikor odaértünk, olyan látvány tárult a szemem elé, hogy egy pillanatig el sem hittem: a lazán telt küzdőtéren mindenkinek a kezében egy lombos faág volt, és az így keletkezett erdő úgy hullámzott a zenére, hogy komolyan el kellett gondolkodnom azon, mennyi Jack Danielst ittam azt megelőzően (2). Ahogy egy kolléganő találóan megjegyezte, a végére az entek is beindultak... A legviccesebb az volt az egészben, hogy a színpadot biztosító őr kezében is lombos faág volt, ha kicsi is :) Biztos valaki a kezébe nyomta, ahogy az enyémbe is egy másikat, és ahogy utána én is továbbadtam valakinek a stafétát. Fotó sajnos nincs, mert a color party kicsinálta az apparátot, ezért nem sikerült pl. a Leningradon készített 50 fotó közül egy sem.
Mindegy, az élmény megmarad! Reméljük, azoknak is, akik végig a telefonjukok keresztül nézték a fesztivált :) Mi próbáltunk valamit megmutatni mindabból, ami ott történt, reméljük, sikerült. Itt köszönöm meg a tudósítóink munkáját, úgy a munkatársaimét, mint a szigetcsinálta újságírók beszámolóit.
Aki kint volt végig, azt nagy valószínűséggel meglátogatja a szigetbetegség, ami állítólag nincs is, de ezt olyan orvos nyilatkozta, aki nem töltött el egy percet sem a szálló porban. Jó hír, hogy a Honvédba beszállított több mint 200 fesztiválozó több mint 90 százalékát az ellátás és néhány órás megfigyelés után elengedték. Idén a legsúlyosabb eset egy epilepsziás rohamot kapott férfi volt. A legtöbb sérülés zúzódás vagy végtagtörés volt, de előfordultak allergiás, tüdőgyulladásos betegek, illetve többeknek amiatt volt szükségük orvosi segítségre, mert otthon felejtették rendszeresen szedett gyógyszereiket.
Nekik gyors gyógyulást, a többieknek kellemes pihenést kívánunk: jövőre veletek ugyanitt!
A tudósításaink pedig itt:
Nincsenek annyian a Szigeten! Ja, de. PINK megmutatta, hogy kell fesztivált indítani
P!nk kétgyerekes anyukaként vagányabb, mint valaha!
Let's go f*ckin' crazy! – Sziget lenullázva
A szabadság Szigete nem egy szlogen
Sziget percről perce, avagy az énekesnő tudata meghasad, de köszöni, jól van!
Szelfik a Szigetről – Megkóstoltattuk az énekessel: Schwartz Dávid jövőre nagykanállal eszi a fesztivált!
Beütött a hollandnak a szombat éjjel – vasárnap a Szigeten
Lépten-nyomon belebotlottunk a Szigeten valami izgalmasba, de a végére mi sem számítottunk...
Sziget 2017
Szólj hozzá!